Mire lenne szükséged, hogy elindulj az utadon?

Szerintem a betegséget elöször is,fogyatékosságá kell minősiteni.A fogyatékosságot egy életre el kell fogadni.Nem kell mindenáron küzdeni a betegség ellen,nem kell az életed árán megszabadulnod a betegségtől.Mit érsz vele,ha az egész életed egyáltalán nem éled,folyton folyvást küzdesz betegséged ellen.
Sokkal könnyebb elfogadnod a betegséget,továbblépni úgy ,hogy tudatosítod ezzel már eggyütt kell élned.Ugy felkészülni a további életedre,hogy fogyatékosságod minnél kevesebb gondot okozzon életed során.És ha már egy idő után részeddé válik ez a fajta élet,észre sem fogod venni fogyatékosságod,és a végén még örülni fogsz,hogy .........ez a fogyatékosságod mennyi kellemetlenségtől megment,amit egészségesen nem lehetséges.Jobban figyelsz magadra........ez az ezotéria lényege.
Egy idő után azt fogod észrevenni,hogy fogyatékosságoddal jobban tudsz élni mint a körülötted lévő emberek.Érezni fogod,hogy nem TE vagy a Béna,elmebajos,kezetlen,lábatlan.....hanem a körülötted lévő egészséges emberek.Mennyi egészséges embernek rosszabb az életminősége mint neked.
Ezen én sikeresen átvergődtem és nekem ez bevált.
Végezetül egy Tao mondás:
Megkérdeztek egy Tao-istát.........mi a hosszú élet titka.
A válasza......................................a betegség.
Meglepő nem?Csak számunkra érthetetlen.
Az öreg úgy gondolta.....ha egészséges vagy,szarsz magadra figyelni és tuti,hogy ez által megbetegszel előbb vagy utóbb.De ha beteg vagy,rá vagy kényszerülve,hogy állandóan figyeld magad,és teszel valamit az egészséges életedért.
SZERINTEM INKÁBB HÁLÁSNAK KELL LENNI A SORSNAK,HOGY FIGYELMEZTET AZ ÉLETRE.
Amit egészségesen észre sem veszel,csak amikor már meg kell halni.