2009. szeptember 17. csütörtök, 10:54 | Névtelen (útkereső)
Előzmény
Ahogy olvasgattam a beszólókat, nekem is pont az volt az érzésem, hogy nem tudnak magukkal előbbre jutni, az önismeret, a feladatmegvalósítás ösvényén leragadtak, vagy épp ego-körúton vannak. Mi ilyenkor a legegyszerűbb? Hát a mestert letolni, a saját képtelenségünket rákenni. Ehhez azonban kell egy mester is, tehát csinálnak valakiből, aki esetleg nem is annak tartja magát.
Nagyon igaznak tartom Sanyi utolsó mondatát:"Ezek a Te kivetítéseid, elvárásaid felém, nem én vagyok. "
Sanyi és még sokan mások akik itt beszélgetünk, tükröt tartunk. Az azonban nem a tükör hibája, ha nem azt látják benne amit akarnak.
Bizonyára sokkal könnyebb lenne minden panaszkodónak, ha Sanyi eljátszaná a gurut és csünghetnének az ajkán, megmondana nekik mindent, körbepárnázná a lelki életüket.
De, mi Sanyit pont nem ezért szeretjük és pont nem ezért járunk az előadásaira. Én több gurut otthagytam, mer nem birok gurufüggővé válni. Ha valakinek az az igénye, hogy egy dogmatikus iskola hű követője legyen, szerintem itt rossz helyen jár.
Egyébként szerintem mindenki maga mestere lehet csak. Persze lehet mesternek nevezni valakit, aki megvilágosodott, de ő is csak önmagában az. A saját útján jutott oda, a saját tapasztalatai tanították és csak is ő tapasztalta meg azt az állapotot. Ezt más helyettünk nem tudja megtenni, max utat tud mutatni, példával tud elöljárni.
Sanyi, kérlek maradj amilyen vagy!
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Ahogy olvasgattam a beszólókat, nekem is pont az volt az érzésem, hogy nem tudnak magukkal előbbre jutni, az önismeret, a feladatmegvalósítás ösvényén leragadtak, vagy épp ego-körúton vannak. Mi ilyenkor a legegyszerűbb? Hát a mestert letolni, a saját képtelenségünket rákenni. Ehhez azonban kell egy mester is, tehát csinálnak valakiből, aki esetleg nem is annak tartja magát.
Nagyon igaznak tartom Sanyi utolsó mondatát:"Ezek a Te kivetítéseid, elvárásaid felém, nem én vagyok. "
Sanyi és még sokan mások akik itt beszélgetünk, tükröt tartunk. Az azonban nem a tükör hibája, ha nem azt látják benne amit akarnak.
Bizonyára sokkal könnyebb lenne minden panaszkodónak, ha Sanyi eljátszaná a gurut és csünghetnének az ajkán, megmondana nekik mindent, körbepárnázná a lelki életüket.
De, mi Sanyit pont nem ezért szeretjük és pont nem ezért járunk az előadásaira. Én több gurut otthagytam, mer nem birok gurufüggővé válni. Ha valakinek az az igénye, hogy egy dogmatikus iskola hű követője legyen, szerintem itt rossz helyen jár.
Egyébként szerintem mindenki maga mestere lehet csak. Persze lehet mesternek nevezni valakit, aki megvilágosodott, de ő is csak önmagában az. A saját útján jutott oda, a saját tapasztalatai tanították és csak is ő tapasztalta meg azt az állapotot. Ezt más helyettünk nem tudja megtenni, max utat tud mutatni, példával tud elöljárni.
Sanyi, kérlek maradj amilyen vagy!
Üdv!
Hédi