Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Beszűkülve nem érdemes
2009. szeptember 17. csütörtök, 8:48 | csaesz

Sajnos, pont a hét elején kellett végiggondolnom ezt a témát. Jutottam valamire, leírom, és kíváncsi vagyok, ki mit gondol róla.
Arra jutottam, hogy a vita folytatásának értelme csak egyetlen dologtól függ: mindkét fél nyitott marad-e a másik felé a vitában. A sértettség, a konokság, düh, a nagyképűség mind-mind beszűkült tudatállapotok, és amennyiben bármi ilyet tapasztalok, abba is hagyom a vitatkozást. De arra is rájöttem, hogy nem feltétlenül ez a viselkedés a leghelyesebb, ha csakis a segítő szándék vezérelne. Mert így meghagyom a másikat a saját sértettségében, és azt gondolom, hogy ettől elsősorban ő az, aki szenved. Ha igazi tanító lennék, addig hergelném a másikat, amíg teljesen elönti az agyát az érzés, amíg már egy fikarcnyit sem tudná visszafojtani magában, hanem áradna ki belőle. Mert ha teljesen ki tudja adni magából, akkor megkönnyebbül, lecsillapodik, és abban a tudatállapotban lehetne folytatni tovább az értelmes vitát az adott témáról. És talán kiderülne, hogy melyikünknek is van igaza...

Más, de érdekes dolog azt megfigyelni, hogy egy téma miért vált ki negatívnak mondott érzeteket bármelyik félben. Arra a következtetésre jutottam, hogy azért, mert az adott témában egyik fél sincs teljesen a helyén: az sem, aki adja, és az sem, aki kapja.