Szoktál féltékeny lenni?

Minden nyelv más.

De minden nyelv ugyanarról szól.

(lásd Babilon)

A bölcsesség az, meglátni a másik világában (tudatában) a tieddel való egységet. Ez a szeretet.

Minden tudat más.

De minden tudat összekapcsolódik a közös tudat által, ami a szeretet, az egység.

A kritika, az okosság, a lenézés, még ha igaz lenne is, akkor sem szeretet.

Ráadásul nem is igaz.

Ez kicsit gáz.

Egy szellemi vezetőnek nem árt tisztelni más szellemi irányzatokat.

Ismerni sem árt.

De tisztelni mindenképpen jó lenne.

(Tiszt=funkció)

Ha már a szeretet útjáról tanít.

Mert az Univerzumban mindennek tökéletes helye van.

De magunk soroljuk oda a törvényszerűségek által - a tudatunk minősége által.

Saját magunkat is.

A tiszta tudat nem reagál.

Nem néz le (nem gőgös).

Ha valaki elhiszi hogy a piros bogyótól meggyógyul, nem fogom neki elmagyarázni, h az csak egy cukorka. Hanem hagyom, h bevegye.

Ez a szeretet.

És ez nem azt jelenti, hogy miközben veregetem a vállam, h milyen okos vagyok, és még szeretni is tudok teszem ezt....

A bölcsesség belátja, h mindenkinek a maga igaza az igazság.

És tudja, a híd az igazságok között a szeretet.

Nincs olyan, h megváltó valóság.

Csak a szeretet kapcsolhatja össze a valóságainkat.

Látod, mennyire nem egyszerű azt élni, amit tanítasz?

És nemrég még annyira megítéltél engem.

Ebben a csodálatos, ragyogó mindenségben végtelen út létezik. Éppen annyi, ahányan vagyunk, mi létezők.

És ha megtaláljuk a közös hangjainkat, éppen azt tanítjuk egymásnak (akár csak a létezésünk által), amire szükségünk van.

Mert együtt teszünk ki egy nagy EGY-et!

Ha elfogadással fordulunk egymás iránt, olyan jövőt építhetünk, ami emberi, és életszerű, amire vágyunk, ami értünk, és a közösségeinkért van.

És egy, közös nyelvre épül: a szeretet nyelvére.

Miért éppen a szellemi vezetők értik ezt meg olyan nehezen?

Ti, akik a legnagyobb tapasztalattal rendelkeztek pocskondiázzátok legjobban egymást. Pedig ti is csak emberek vagytok. Más utakkal.

De ezek az utak kiegészítik egymást. A tudatban.

Mert minden kiegészíti egymást a közös tudatban.

Csak ehhez alázat kell. Hogy lássuk.

Hogy csak egy kis rész vagyunk a Mindenségben.

Egyenlőre. Amíg ki nem egészülünk egymás megsegítése által.

Tisztelettel a Benned élő Teremtőnek, a Tudatnak, ami által létezünk

U.I: "Tudok róla, tehát vagyok." Ez a megtapasztalás túlnő a halálon.

A gondolat feloldódik a halálban. Új kort élünk.

Haladni kell. A felső világok ismerete nélkül lemaradsz. Mert léteznek.

Csak nem tudsz róla.

Amit megteremtesz a tudatosságoddal, azzal találod magad szembe.

De amíg nem ismered a világod (létező tudatszintjeid), addig tudattalanul is teremtesz.

Ezért fontos az ítélet-nélküli nyitottság.

Namaszte