Hogy vagy Istennel?

... mondta Descartes, s ezzel pontosan meghatározta a kis ego mibenlétét. Aztán Sartre jött rá (felfedezve a makarónin a lukat), hogy meg lehet figyelni a gondolkodás folyamatát is... tehát aki megfigyeli ezt, annak valami többnek kell lennie, mint a kis ego, aki azt hiszi, hogy ő van mindennek a középpontjában.

Valójában én (és mindenki) a Felsőbb, lelki ÉN vagyok, akinek eszköze a test a tapasztaláshoz, és levetülése (tükröződése) a kis ego a pszichében az elmés gondolati és érzelmi azonosulásaival. Ez az önállósodott letükröződés - amíg rá nem ébred - nem tud róla, hogy elszigetelődött, elszakadt Tőle, nem tudja kinek köszönheti a "létét", kinek a része, s hogy Felsőbb ÉN-je által az Egésznek is a része, ahogyan minden és mindenki.

Ezért amíg vissza nem tud kapcsolódni, addig mindenkivel játszmázik, mert azt hiszi, hogy minden és mindenki ellene van, és neki mindenkit le kell nyomnia, különben őt nyomják le. Ezért spájzol és fogyaszt folyton folyvást, eszetlenül és mértéktelenül, hogy egyre több lehessen... Mintha az egyik ujjam a másik ellen harcolna, hogy melyik nyúlhasson a mézesbödönbe.

Ha már ráébredtünk a kapcsolatra és úja visszafelé törekszünk, fontos vízválasztó, hogy tudjuk-e már a Felsőbb ÉN szemszögéből figyelni a kis ego játszmázását, hangulatváltozásait, elégedetlenkedését magunkban és másokban, avagy még mindig lentről áhítozunk, kapaszkodunk fölfelé hozzá...

Az utóbbi esetben bár már adott a helyes irány - még komoly liftezés lehet az eredmény. Onnan lentről a igazából nem is lehet megbocsátani semmit és senkinek, mert feltétlen szeretetet a kis ego tartósan nem képes csiholni magából, barterezni akar...

Igazi Szeretet, ok nélküli Öröm, és belső Béke csak a Felsőbb ÉN-el azonosulva élhető át. Ez az első beavatás. Ez még nem az Isteni szint, a Tudat végleges visszatérése (mielőtt UÁ hittérítésbe fogna)... a Lélek is fejlődik több életen át, amíg frigyre nem lép Urával, a Szellemmel.

Ilyen az egyik legősibb és legtisztább tanításból, a Védikus világképből következő válasz a kérdésre.