Milyen gyermekkorod volt?

Azon már én is gondolkodtam, hogy a többség pazarlását hagyni kell-e, hiszen ők csak külső tükrök számomra. De vajon miben külső tükrök?
Abban-e hogy dolgozzam fel a halálfélelmet, az éhséget, egyáltalán a szenvedéstől való félelmemet, vagyis azt, amilyen érzéseket kivált belőlem az ő pazarlásuk, és annak következménye az életmre, vagy pedig arra tükör, hogy tennem kell valamit.

Tehát az "ősi" dilemma: elfogadni (feldolgozással, nem beletörődés, megalkuvás) vagy változtatni????

Azon is gondolkodtam már én is, mivel én is úgy látom, hogy nyílik az olló a tudatosságban az emberek között, hogy vajon mi lesz ennek a vége?
Tulajdonképpen a kövek, növények, állatok is sokkal kevésbé tudatosak, mint az emberek, és sokkal többen is vannak, mint az emberek, de ez nem okoz problémát szerintem senkinek.

De akkor miért probléma, hogy az emberek egy része (nagyobb része) sokkal tudatlanabb, mint egy másik része?
Talán azért, mert ők "kárt" tudnak okozni a tudatlanságukkal, konkrétan meg tudják szüntetni az életfeltételeket mindenki számára.

De akkor kinek a dolga ezt megváltoztatni? Istennek, tudatosabb emberekenek, vagy együtt?
Ha az a feladat, hogy fejlődjünk, akkor Isten haggya, hogy elpusztuljunk? És akár miért ne. Lehet más bolygóra is születni, és ott folytatni.
Lehet, hogy pont az szolgálja a fejlődésünket, hogy a leendő borzalmakat átéljük és feldolgozzuk.