Szereted a kollégáidat? Jól érzed magad a munkahelyeden?

Kedves Karmatörlő!

Én is pontosan így értettem, bocs, ha félreérthető voltam.

Valóban, nincs jó és nem-jó élet abban az értelemben, h ezt KÍVÜLRŐL meg lehetne határozni (ítélni).

A jó és rossz fogalma érdekes dolog, mert ha szeretünk, és nincs semmilyen ítélet bennünk, akkor valóban nincs jó és rossz (erről már sokszor írtam), de mégis, a MAGUNK számára állandóan meghatározzunk az életünkben, mi a jó. És azt tesszük, azt választjuk, azt éljük.

Ez azért van, mert csak annak számára tökéletesen egyformán jó és megélhetően elfogadható MINDEN ÉS MINDENKI, aki már olyan tudatos és tiszta, ami lehet, h nincs is, de legalábbis Buddhikus, vagy Jézusi tudatszintekkel írható le (megközelítőleg).

Addig úgy áll a helyzet, hogy ha "felvilágosodottak" vagyunk átláthatjuk, megérthetjük, beláthatjuk amiről írtál, a minden elfogadását, és talán olykor mi magunk is képesek vagyunk Isteni szemünkkel látni, azonban mindezt minden szinten átélni az életünkben még nem tudjuk.-

Ezért van az, hogy tegnap még undorodtunk valamitől, és csak arrébb mentünk, és ma már tudjuk, mivel és hogyan segíthetünk hatékonyan, valakinek, akitől tegnap még elválasztottuk magunkat, ahelyett hogy undorodnánk. Vagy el tudjuk dönteni, van-e dolgunk vele, avagy nem, de nem az undorunk miatt, hanem tisztán-látással,... Látván, hogy ami a minket zavaró körülmény, az valójában a másik szegénysége, hiánya, nem tudása...stb, amire csak addig reagálunk egóval, amíg bennünk is vannak hiányok. Aztán megtaláljuk a helyünket abban, ahogy hozzátehetünk a dologhoz, és elindítjuk a harmónia felé. Ez is a szeretet.

Az Ajurvéda nem egy dogma ami szerint élni kell, csak egy tudomány, ami segít megtanítani, mit jelent az, hogy "jól élni", mindenki számára, éppen hogy egyéni módon, tehát úgy, ahogy az NEKI jó. Furcsa, de létezik ilyen. Amióta elkezdtem az életemet tudatosabban élni, figyelem, hogy tényleg "jól" működik ez a tudomány, ezt csak ezért hoztam példának. Az életünk és a fejlődésünk természetesen abszolút egyéni megélés, az Ayurvéda tanait többek közt éppen azért kedvelem, mert ezt tanítja... :)

A kevésbé élésről nem osztom a véleményed. Én egészen mostanáig NEM ÉLTEM. Csak vegetáltam. Mások gondolatai és a tudatalattimban tárolt töltések, érzelmek, sérülések irányítottak, a saját tudatosságom helyett. Ez úgy történhetett meg, hogy annyi blokk volt bennem már a születéskor....

De látom, ezzel mások is vannak így. Ezt nevezem én olykor Pokolnak, vagy Zombi-létnek. Ez egy szörnyű állapot, amiben olyannyira uralnak a programok, h gyakorlatilag nem tudsz MAGADRÓL. Ez betegség. Blokkok. Ezért írtam, hogy szeretni magad, annyit tesz: megadni magadnak, amire szükséged van, de ez természetesen társul azzal a tudatossággal, h ezért te vagy a felelős, és hogy MEG IS TEHETED. És hogy EZ AZ ÉLET. Hogy tudod, te is egy élőlény vagy, természetes és abszolút egyéni szükségletekkel, és hogy az Élet úgy talált ki téged, hogy képes vagy megismerni a szükségleteidet és megteremteni. Ez az Élet élése.

Aki másokból él, mert azt hiszi a bajaiért mások felelősek, meg a világ, még nem tapasztalata meg azt a fantasztikus érzést, hogyan lehet az Univerzum kerekét fogatni, hogy hogyan befolyásolod a saját életed, a világod kívül-belül, és hogy mennyi mindent tehetsz magadért, és hogy alapvetően CSAK TE TEHETSZ MAGADÉRT. Ezért felelősség és ajándék is az Élet EGYBEN.

Persze a nem-élőket is befogadja és tökéletes egységébe vegyíti az Univerzum, és nekik is megadatik a fejlődés lehetősége, hogy élővé válhassanak. Mint ahogy én is megkaptam ezt a csodálatos ajándékot. Élni tudni egy művészet.

Szeretni tudni, az egy másik. Mert ha már élsz, még nem biztos hogy szeretsz is, a szeretetnek abban az értelmében, ami a tiszta szeretet. A tiszta szeretet az Univerzum alapja, mert ez rendezi tökéletes egységben a dolgokat. Ez fogadja be a Zombikat, az Élőket, és az Isteneket, és kovácsolja egy olyan egységgé, amiben mindenkinek helye van és fejlődésre van ítélve (EZ a Tágulás: TUDATI TÁGULÁS). Ha már tudsz élni, tudod, hogy felelős vagy az életedért - de ez könnyen fordulhat át öntörvényűségbe, ilyen értelemben vett önzésbe.

A szeretet az, amely alárendeli az egyéni érdekeket és utakat a közösnek. De nem oly módon, hogy feladja magát (és ezzel visszatér a Zombi-létbe), hanem a szeretet belső megélésével. Épp úgy, ahogy az Univerzum összehangolja az összes létezőt!

És itt kezdődnek a "csodák".

Mert a szeretet valóban, soha nem fogy el. Ezért ha adsz valamit, amit úgy érzed, téged megrövidít, vagy érdekből adod, vagy tudatlanul megalázkodva mások akarata előtt, egy rendszer előtt, egy vallás előtt, vagy vársz cserébe valamit, vagy birtokolni akarsz érte, vagy csak engedelmeskedsz valakinek, vagy beletörődsz, hogy ezt oda "kell" adnod....stb, akkor azzal valóban kevesebbé válsz, akár anyagi akár lelki, akár szellemi dologról van szó. Ha viszont megéled a HÁLÁT, az önzetlen örömet, ha meglátod a MÁSIK IGÉNYÉT, és azért adsz, elfelejtve a sajátod, örömmel, és MÉG CSAK ESZEDBE SEM JUT GONDOLKODNI KÖZBEN, akkor a tiszta szeretetet éled, amit utána pótolni fog az Univerzum.

Ezt már lehet hogy nem hiszed el. Ezt csak megtapasztalni lehet. Erre van a Bibliában szimbólumként (ehhez sem ragaszkodom, mint ahogy semmilyen írott rendhez) a kifogyhatatlan bőség-kosár, és kancsó.

Ezért is van, hogy amit kívülről látunk, az nem a valóság. A valóság a szándék, a belső megélés. Ami vagy tiszta szeretet, vagy valami más. Több lehetőség nincs. És bármit tehetünk bármelyik motivációból, miközben a tett ugyanannak tűnik, a megélés mégis teljesen más. És mivel az a mi megélésünk, CSAK MI TUDHATJUK VAGY/ÉS ÉLHETJÜK ÁT.

A karmák letételék ez egy biztos útja. A szeretet megtisztítja a karmáinkat, mert amit elődeink nem tiszta motivációból tettek, és átörökítették, akár a vérünkben VAN, akár a gondolatainkban a neveltetésünk kapcsán, vagy akár a DNS-be írták, a szeretet, amiből minden előáll, minden létező a teljes Mindenségben, az alapja minden más rezgésnek, amiből minden születik - megtisztít minden alatta rezgő szintet.

És igen, engem a szeretet tanított meg élni. És azt hiszem, és érzem, hogy a legvalódibb értelme az életünknek a tiszta szeretet mégélése az Életünk minél több pillanatában. Mert végső soron abból vagyunk, az a forrásunk, a létünk alapja, és végső soron, a halál után csak az marad meg. Minden más elenyészik.

Nincs konfliktus, csak téveszmék. Az Univerzumban semmi sem áll konfliktusban egymással, mert az Élet, a Létezés mindent magába ölel és elrendez, és minden változásra azonnal reagál, és újra feláll a tökéletes rend. Nincs ellenállás az EGÉSZ szintjén. Csak rész-szinteken. Az egész szintjén REND van.

A konfliktus ellenállás, látszólagos ellentét, ami azonban csak a felszín. Ha a felek a felszínt látják, akkor csak harc lehet, vagy önfeladás a "megoldás". Ha viszont van szeretet bennük, akkor MINDIG VAN EGY OLYAN MEGOLDÁS, AMI MINDEN FÉL MEGELÉGEDÉSÉRE SZOLGÁL. Ha konstruktív vagy, nyitott, érzékeny, meg tudod fogalmazni az igényed arra való nyitottsággal, hogy a megoldás lehet hogy alterálja azt, ha meg tudod ugyanígy hallgatni a másik fél igényét, empatikusan átélni, mintha rólad lenne szó, előbb utóbb találkoznak az útjaitok. Lehet hogy éppen te segítesz neki.

Aki nem tudja, mit akar, nem tud konstruktív lenni, ezért konfliktusba kerül. Aki tudja mit akar, az jó, de konstruktívvá kell válnia, hogy ne akarja minden áron érvényesíteni az akaratát, hanem képes legyen változtatásokat, szívből jövő áldozatokat hozni. Akkor létrejöhet az egység.

Namaszte