Szereted a kollégáidat? Jól érzed magad a munkahelyeden?

Aditi, sokszor egyetértek szösszeneteiddel, de most mondandód első részével vitatkozom.

Aki nem a védikus jólét definíciója szerint él, az nem él.
Fogalmaid szerint írva, szerintem ez tévedés.

Aki az élet-halál körforgásba beleszületett itt a Földön az él és életével, életének minden másodpercével -- a saját teremtő erejének korlátai között -- megteremti a maga valóságát. Bárki, bárhogyan is él, tudatosan vagy tudattalan programok futása mentén, ideértve a karmát is, mind idematerializálódik, mert ez a szabály.

Nincs jó élet, nincs igaz élet, de még helyes élet sincs. Ez az egy élet van most, amit megélünk, ahogyan azt megéljük, és ezzel teremtünk. Ezt teremtjük. Ha illúziók és tévedések mentén élünk, akkor az az életünk és azt éljük, akár tudatában vagyunk illúzióinknak és tévedéseinknek, akár nem.

Nincs olyan, hogy kevésbé él. Tudatosnak hitt teremtéseink zöme is utóbb tévedésnek bizonyulhat, ezért a tudatossággal is rendkívül óvatosan kell bánni. Minden élet egyenrangú, bármennyire is vagyunk tudatában életünknek és teremtéseinknek. Lehet minősítgetni a mások és a magunk életét, de tudatában kell lennünk, hogy az övé is egy és az enyém is egy. És van még több mint 6 milliárd emberi élet itt a Földön. A többi érző és teremtő lényről nem is beszélve.

Ja, és a szeretet nem tanít meg élni. Élni magunknak kell megtanulni. Eddig is sokféleképpen éltünk az inkarnációink során, a karmikus körökben pedig szépen programozott volt az életcilkus. A karmikus körök fölött is eljárt az idő, és sok, önmagát tudatosnak megélő ember még mindig nem vette észre, pedig már egy évtizede megtörtént és egy évtizede benne van az emberiség tudatában. Itt volna az ideje megtanulni élni karma nélkül. Ami persze nem igazibb mint bármely más élet, bár a tudatosodás lényegesen gyorsabb lehet, mint a karmikus körökben.

Namaszte