2009. szeptember 10. csütörtök, 14:20 | AditiElőzmény
Kedves Csaesz!
Kétféle módon lehet mindent csinálni: szeretettel vagy más motivációkkal tarkítva. Kitisztítani az egyéb motivációinkat (félelem, bűntudat, gőg...stb) egy út, ami évekig tarthat. Kijönni egy súlyos depresszióból évekig tarthat. És eközben sok sok emberrel találkozunk, akikkel ha megéljük magunkat, olyannak, amilyenek vagyunk, a fejlődés szándékával, az a tapasztalatom, rengeteget segítünk nekik és magunknak is.
Persze ez csak úgy működik, ha képessé válunk elfogadni, hogy adott helyzetben úgy működtünk, ahogy. Hogy netalán, nem vagyunk tiszták. És mások sem.
Ha az elfogadás megvan, és a szándék, a törekvés arra, hogy mindaz, amit teszünk magunkkal és másokkal a szeretet tanulását és gyakorlását szolgálja, elindul a folyamat és beérik.
Az Élet a jól sikerült lépések és mellélépések sorozata. ha ezt képesek vagyunk elfogadni magunkban és másokban is, akkor szűnik meg az ítélkezés. (Ego bácsi egyik fegyvere letudva)
Az Élet megélése még nem a szeretet megélése, mert az Élet dolgaiban feladatunk, hogy megéljük a szeretet szintjét. De aki nem vállalja fel az Életet, és magát, aki bűntudattal van vagy másokban bűntudatot kelt azért, mert nem tudnak szeretettel élni, az nem konstruktív.
Nem az a lényeg, mi sikerül, vagy nem, és a belső megélés kívülről nem látható.
Nekem a tanítás, még ha olykor nem tudtam igazán tiszta szeretettel gyakorolni nagyon sokat segített és ma is segít. És sokaknak körülöttem. És haladok benne, hogy egyre tisztább szándékkal, egyre több szeretettel és tudatossággal adjam át, ami engem is segített az utamon.
Az Élet egy másik bölcs törvénye: sohasem tudhatod, mi mire jó. Keményen tanítanak bennünket, hogy ne ítélkezzünk.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Kedves Csaesz!
Kétféle módon lehet mindent csinálni: szeretettel vagy más motivációkkal tarkítva. Kitisztítani az egyéb motivációinkat (félelem, bűntudat, gőg...stb) egy út, ami évekig tarthat. Kijönni egy súlyos depresszióból évekig tarthat. És eközben sok sok emberrel találkozunk, akikkel ha megéljük magunkat, olyannak, amilyenek vagyunk, a fejlődés szándékával, az a tapasztalatom, rengeteget segítünk nekik és magunknak is.
Persze ez csak úgy működik, ha képessé válunk elfogadni, hogy adott helyzetben úgy működtünk, ahogy. Hogy netalán, nem vagyunk tiszták. És mások sem.
Ha az elfogadás megvan, és a szándék, a törekvés arra, hogy mindaz, amit teszünk magunkkal és másokkal a szeretet tanulását és gyakorlását szolgálja, elindul a folyamat és beérik.
Az Élet a jól sikerült lépések és mellélépések sorozata. ha ezt képesek vagyunk elfogadni magunkban és másokban is, akkor szűnik meg az ítélkezés. (Ego bácsi egyik fegyvere letudva)
Az Élet megélése még nem a szeretet megélése, mert az Élet dolgaiban feladatunk, hogy megéljük a szeretet szintjét. De aki nem vállalja fel az Életet, és magát, aki bűntudattal van vagy másokban bűntudatot kelt azért, mert nem tudnak szeretettel élni, az nem konstruktív.
Nem az a lényeg, mi sikerül, vagy nem, és a belső megélés kívülről nem látható.
Nekem a tanítás, még ha olykor nem tudtam igazán tiszta szeretettel gyakorolni nagyon sokat segített és ma is segít. És sokaknak körülöttem. És haladok benne, hogy egyre tisztább szándékkal, egyre több szeretettel és tudatossággal adjam át, ami engem is segített az utamon.
Az Élet egy másik bölcs törvénye: sohasem tudhatod, mi mire jó. Keményen tanítanak bennünket, hogy ne ítélkezzünk.
Mert:
"Minden és az ellentéte is igaz."
Szeretettel: Edit
Namaszte