Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Mert azt szerettem volna
2009. szeptember 10. csütörtök, 10:12 | Névtelen (útkereső)

Nem vagyok benne biztos, hogy tudat alatt nem szerettük volna már sokkal hamarabb, hogy hagyjanak ott bennünket, csak nem mertük magunk megtenni.
Életemben egy eset volta mikor otthagytak, azért mert ezt szerettem volna. A rámnevelődött klisék, az egyedül maradástól való félelem miatt még csak igazán végiggondolni sem akartam. Mivel a közös cégből én kiszállni nem tudtam, ezért erre fogtam, hogy emiatt muszáj együtt maradni. Utólag visszagondolva szinte kikényszeritettem belőle, hogy hagyjon ott. Érdekes, hogy hosszú évődés után amikor úgy döntöttem beletörődök abba, hogy a kényszerek miatt együttmaradunk és igy kell leéljem az életemet, szinte azonnal robbant is a dolog. Tehát amig csak küzködtem, rágtam magam és latolgattam a lehetséges kiutakat, nem "jött szembe semmi". Abban a pillanatban amikor megadtam magam, kiszabadultam.
Igen, rossz érzés amikor az embert otthagyják. Aztán később ez nagyon jó, kellemes eseménnyé válik. Amikor az ember végiggondolja egy pár év elteltével, hogy hová is fejlődött volna tovább. Amikor már kintről látjuk, akit bentről nem ismertünk meg, amikor már boldog következő kapcsolatunkban élünk........
Számomra eddig minden elválás megkönnyebbüléssé vált. Azt tudom javasolni minden otthagyottnak, hogy válási fájdalmában gondoljon arra, hogy pár hónap múlva lehet, hogy hálát ad az égnek.
Ja és, hogy miért hagytam el, vagy szerettem volna, hogy elhagyjanak. mert már nem tudtam magam lenni, ill. a másikon láttam, hogy felém már nem saját maga. Egy álarccal meg mégsem élhetünk együtt :)

Üdv!
Hédi