Szerintem lehet önzés nélkül szeretni magunkat. Csak pontosítani kell, hogy mit is nevezünk önzésnek. Mert ezt a fogalmat oly sokszor használjuk, de igen-igen mást jelent mindenkinek.
A hedonista nem szereti magát, hanem pótcselekvést végez szerintem.
Aki igazán szereti magát, az le tud mondani magáról anélkül, hogy azt áldozatnak érezné, és csak akkor teszi ezt meg, amikor tudja, érzi, hogy most ez a helyes cselekedet, ezt kell tennie.
Vagy csak úgy megteszi, mert most éppen ehhez volt kedve a nagy önszeretetében.
MI meg sokan a szeretet nevében áldozatot hozunk, amit vagy világgá kürtölünk, vagy lessük mikor kapjuk vissza.
Egyébként a szeretetnek nem az önzés a másik pólusa szerintem. Márpedig, ha nem az, akkor a szeretet soha nem válthat át önzésbe.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Szerintem lehet önzés nélkül szeretni magunkat. Csak pontosítani kell, hogy mit is nevezünk önzésnek. Mert ezt a fogalmat oly sokszor használjuk, de igen-igen mást jelent mindenkinek.
A hedonista nem szereti magát, hanem pótcselekvést végez szerintem.
Aki igazán szereti magát, az le tud mondani magáról anélkül, hogy azt áldozatnak érezné, és csak akkor teszi ezt meg, amikor tudja, érzi, hogy most ez a helyes cselekedet, ezt kell tennie.
Vagy csak úgy megteszi, mert most éppen ehhez volt kedve a nagy önszeretetében.
MI meg sokan a szeretet nevében áldozatot hozunk, amit vagy világgá kürtölünk, vagy lessük mikor kapjuk vissza.
Egyébként a szeretetnek nem az önzés a másik pólusa szerintem. Márpedig, ha nem az, akkor a szeretet soha nem válthat át önzésbe.