Politizálsz?

Kedves Noa,

Köszönet Neked is. Az I. veseköves válasz-köszönetben írtam már a párkapcsolati oldalról.

A félelmemet ismerem. A legmélyebb, már a félelemtől is félek - anyukámnak nem tudok megfelelni, nem tudom kiérdemelni a szeretetét. És hát ha Ő, az anyuci, akiről csak a szeretet jut(na) eszembe, nem szeret, akkor hogy szerethet engem más??? Hogy szeressem magam, ha anyu sem tud??? Ennek a gondnak a párkapcsolatra gyakorolt hatását, gondolom, nem kell leírnom.

A problémát ismerem, a megoldásokat keresem, segítséggel is: hellingerezek, pszichodrámázok. Vár rám egy születés tréning és egyéni hipnoterápia is. Ide is be-be nézegetek, érlelődnek a dolgok.

Szép napot kívánok Neked, Noa.

P.S. Bárcsak uralkodna! Akkor átváltozhatnék végre gyermekké, párom lenne az anyukám (hisz fejben így is behelyettesítettem rendszeresen, ebből van a feszültség egy része). Párom felnőtt ember. Szeret. A nőt bennem, az asszonyt. A felnőttet. Nem gyereket akar maga mellé.

A veréstől való félelem még nem merült fel bennem. Jobban félek, hogy nem fog szeretni. Ahogy anyu.