Milyen gyermekkorod volt?

Ha tudatosan mások kárára imádom magam. De igazad van, a vegytiszta állapotban kevesen leledzenek. Tudod én nem vagyok a behatárolós, besorolós tipus, igy a számomra ez egyfajta érzés is. Amikor tudom és pontosan TUDOM, hogy elfogadom magam és olyan vagyok amilyen vagyok, jelmez nélkül, na akkor az az állapot AZ. Nem rózsaszin, nem a mennyekben érzem magam, hanem magamban.
Az önzés szó magába foglalja a negativ szándékot, az nem a szeretet. Ide persze nem sorolom azt a fajta önzést, amikor valaki puszán azért rámsüti, hogy önző vagyok mert nem kap meg tőlem valamit. Az az ő baja, az ő irigysége.
Engem pl. ez a mostani élhetőnek nem nevezhető világ pontosan arra tanít, hogy a rengeteg csapkodás, lopás, gáncsoskodás és minden egyéb hiradó-tartalom ellenére magamban megmaradjak.
Vagy valahogy igy, legalább is most igy...

Üdv!
Hédi