Alapjában véve egyetértek Veletek, hogy nem tudjuk a másikat sem szeretni, ha magunkat nem vagyunk képesek szeretni.
DE vajon lehet-e önzés nélkül szeretni magunkat?
Hogyan kell helyesen szeretni magunkat, hogy ne legyen belőle hedonizmus?
És ha nem lehet, akkor meddig mehet el az önzés?
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Alapjában véve egyetértek Veletek, hogy nem tudjuk a másikat sem szeretni, ha magunkat nem vagyunk képesek szeretni.
DE vajon lehet-e önzés nélkül szeretni magunkat?
Hogyan kell helyesen szeretni magunkat, hogy ne legyen belőle hedonizmus?
És ha nem lehet, akkor meddig mehet el az önzés?
Edit, Hédi, és mások, mit gondoltok erről?
Üdv: hermess