Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Tiszta szeretet
2009. szeptember 08. kedd, 0:42 | Aditi

Ez jó kérdés. Épp most jöttem egy pszichodráma-foglalkozásról, ahol ezzel kapcsolatban volt egy megrázó felismerésem. Mások tükreinek és a fejlődésem egy pontjának köszönhetően ráébredtem és átéltem, hogy milyen szörnyen bántam én magammal attól kezdve, hogy elkezdtem felnőni.

Hogy egy robot voltam, aki a gyermekből, aki még tudta szeretni önmagát valahogy egy gép lett, eltévedt a világ útvesztőiben és elfelejtette kicsoda. Mert úgy tűnt, mások nem fogadják el kellőképp olyannak, amilyen, ezért megpróbált mindenáron mindennek és mindenkinek megfelelni, mert azt hitte, akkor majd szeretni fogják. De mindenki csak továbbra is azt csinálta, amit addig, és nem változott semmi, sőt, még rosszabb lett.

A végén teljesen azonosultam azokkal a szerepekkel, amit a környezetem elvárásainak megfelelően magamra erőltettem.

Az egyetlen bűnt követtem el magam ellen, amit ember elkövethet: nem szerettem magam. Nem vállaltam magam. Mindenki annyiszor és úgy tiporhatott el, ahogy csak akart. És mindezt én csináltam magammal.

A fontos kérdés: hogy miért? Mi az oka? Az, hogy tudatlan voltam. Tudatlanul szerettem. Igaz, sokszor teljes erőmből. De tudatlanul. A legjobb szándékkal. De tudatlanul.

Csak éltem, de nem tudtam, hogy élek. Nem tudtam, hogy az, aki vagyok, amit szeretek, amit adni tudok és elfogadni örömmel, természetesen, a magam módján, az vagyok én. VAGYOK AKI VAGYOK. Tudni értékelni, becsülni azt, akik vagyunk, amire képesek vagyunk, szeretni magunkat őszintén, kegyelemmel, ugyanakkor a belátásra való hajlandósággal, félelem és bűntudat nélkül nem olyan könnyű dolog. És nem egyenlő azzal, amikor valaki tudatlanul szeret.

Aki tudatlan, könnyen elveszítheti önmagát, és akkor nem tud szeretni. Csak a tudatos szeretet, az önismereten, a belső megélésen, az önbecsülésen alapuló szeretni-tudás az igazi szeretet. Az gyógyít, az emel fel, az világosít meg, az oldja fel a konfliktust, akár egyetlen szempillantás erejével.

Mert a tiszta, igazi szeretetnek valóban mágikus ereje van, amit semmi, semmilyen más, érzelmi, gondolati "mágia", tett, vagy szándék nem tud felülmúlni.

A tiszta szeretetet az különbözteti meg az alacsonyabb rendű szeretettől, hogy motiváció nélküli. Csak szeretjük azt a valamit/valakit, mert jó szeretni. Nem akarunk kapni ezért semmit cserébe, és nem is érezzük, hogy többet kellene adnunk, mint amit tudunk. A tiszta szeretet bölcsesség, amit csak az nyerhet el, aki megtanul alázatot gyakorolni az Élet minden rezdülésével szemben, és megtanul elfogadni. Látja (tisztán-látás) és elfogadja magát olyannak amilyen és tudja, a korlátai elfogadásával kerülhet arra a helyre, amelyet kijelölt számára a Mindenség. Aki bölcs, tudja, hogy működik az Univerzum, a szeretet, és ezért alázatot gyakorol a törvényeivel szemben. A szeretet önzetlen, de nem önfeladó. Magát és másokat egyaránt értékel, de amikor a másikra figyel, elfelejti a maga baját.

A tiszta szeretet figyelem. Figyelem önmagunkra és a másikra egy időben. A tiszta szeretet belső béke, harmónia. Nem érzelmek átélése, inkább áradás, ami minden érzelmet, jót és rosszat felold. A szeretet boldogság. A tiszta szeretet nem ítél, és nem határol el. Tudja, hogy egyek vagyunk a Mindenség minden szintjén, és nincs jó és rossz, csak egyéni megélések vannak. A tiszta szeretet egyenlőség, szabadság, testvériség, de tudatosan alkalmazva, a megfelelő szinten. A tiszta szeretet empátia, mely képes átélni a másik helyzetét, de nem azonosítja magát vele, és a sajátjával sem.

A tiszta szeretet a dolgok szemlélve átélése. Gyönyörködés a világ össze csodájában, jóban és rosszban, tudván, mind a szeretet megtapasztalásáért vannak. A szeretet az életünk elfogadása.

A szeretet türelem, és jóság, de csak az önzetlenül örömből megélt türelem és jóság, amit soha nem bánunk meg, és soha nem várunk érte cserébe semmit. A szeretet bölcsesség, és tudás, amely felismeri a felszín mögött bújó motivációkat, önmagában és másokban is, és nem szolgálja azt. (Ne vess gyöngyöt a disznók elé - csak ennyit jelent)

És lehetne folytatni. De valójában ezek mind nem kellenek a szeretet megéléséhez. Hiszen kicsi csecsemőként mindannyian megéltük, és még egy darabig utána megértés, és tudás náélkül. A tiszta szellemi-tudatosságú szint eléréséhez (szeretet) ugyanezt kell megvalósítanunk.

Kérdések és kételyek csak addig vannak, amíg meg nem tudjuk újra élni a szeretetet egyre nagyobb életterülteteinken. Furcsa, de el lehet érni ezt a szintet. Furcsának tűnik, de ott tényleg nem kell semmi más a szeretethez, csak szeretet.

A szeretet nem leírható, és az elmével nem felfogható. Csak megélhető. Addig tanulunk és fejlődünk, amíg erre rá nem jövünk. Aztán már csak szeretünk egyre többet és többet.

A szeretet mindent elfogad, mert mindent tud ítélet nélkül szemlélni, ok-okozat láncolataként. A szeretet megbocsát, mert tudja, mindenki az útját járja, és méltó ajándékokat és méltó feladatokat kap ahhoz, hogy megtanulja amit meg kell, hogyan szeressen. és hogy az EGÉSZ MINDENKI SZÁMÁRA CSAK ERRŐL SZÓL ITT A FÖLDÖN.

Ma felismertem, hogy ritkán szerettem önmagam, pedig ebben a drága életben ez az egyetlen ami igazán fontos, és értelmet ad az életnek. És ezért sajnos nem tudtam jól szeretni másokat. De megbocsátottam, mert tudom, nem tudtam máshogy, máskor, mást csinálni, és ha tudtam volna, nem tanultam volna meg mindazt, amit ma tudok magamról és a szeretetről.

Most, hogy mindezt tudom, és azt is a tudás csak arra kell, megértsem, mi a legfontosabb, már el is engedhetem. Hogy élhessek.

Valóban a szeretet egy csoda. És szeretni tudni kell. De nem kell hozzá semmi más, a többi csak addig tart, amíg meg nem tanított az Élet (Önmagunk) minket tiszta szívvel szeretni.

Aztán már elég "csak" szeretni. De máshogy, mint eladdig.

Namaszte