Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Még mindig az elfogadás
2009. szeptember 07. hétfő, 21:02 | Nagy Edit2   Előzmény

Kedves Hermess!

1. "először igyekszem a középpontomban maradni, aztán fogadom el, ami előállt."

Ha az elfogadással a középpontomba kerülök, akkor miért kell előbb igyekeznem a középpontomban maradni, hogy aztán elfogadjam ami előállt?

A középpontban maradást hogy éred el, mit csinálsz?

2. Azzal azért nem értek egyet, hogy "Én nem tennék különbséget a beletörődés és az elfogadás között, mert ami megnyilvánult, azt semmiképpen nem lehet visszamenőleg megváltoztatni."

Az igaz, hogy nem lehet megváltoztatni, de aztán késöbb Te magad leírod, hogy mégis a beletörődés energia vesztéssel jár. Tehát igenis van különbség a kettő között, ráadásul szerintem óriási. A beletörődéskor keserű a szájíz, az elfogadáskor meg nyugalom és béke van.

Az elfogadás, ha áthúzódik a jövőre, szerintem nem jár beletörődéssel, hiszen vannak olyan dolgok, amiket nem is kell megváltoztatni, hanem elfogadni kell és pont.
Amin meg változtatni is kell, arra meg jön vagy jöhet egy törekvési késztetés. Hogy az elfogadás után jön e ez a törekvés az talán a sorson múlik, hogy a másik felét is meg kell e élni a dolognak. Mert ha nem, akkor szerintem az elfogadás után nem történik semmi, csak harmónia van bennem azon a területen.

Szerintem a sodródás,.... a beletörődéskor van.

Szerinted, szerintetek?