Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
Pontosan kiszúrtad...
2009. szeptember 07. hétfő, 13:18 | hermess   Előzmény

... a pontatlanságomat, kedves Edit!

Először is sorrend fordított - először igyekszem a középpontomban maradni, aztán fogadom el, ami előállt.

Én nem tennék különbséget a beletörődés és az elfogadás között, mert ami megnyilvánult, azt semmiképpen nem lehet visszamenőleg megváltoztatni (legalább is, amíg az időgépet fel nem találjuk, de még akkor sem biztos...:). A már előállt dologból generálhatunk csak változást, az adott pillanattól kezdve előre a jövőbe - a MOST-ban teremtjük s jövőnket. Pl. ha elhagyott a feleségem, nem tehetem meg nem történtté a dolgot, maximum visszahódíthatom. DE az már egy másik nő lesz...:), mint ahogyan én is más férfi leszek, ha sikerül, mint akitől elment.

(Még pontosabban van egy lehetőség az előállt dolgok HATÁSÁNAK a megváltoztatására. De ez egy egészen más programozási mód, mint amelyekről eddig beszéltünk. Nevezetesen, meg lehet változtatni az előidézett, vagy tévedésből létrehozott, vagyis előállt szituáció JELENTŐSÉGÉT a kollektív tudattalanban. Pl. ha tettem egy meggondolatlan kijelentést, aminek negatív következménye lehet, azon lehet módosítani, hogy mennyire vették/vegyék komolyan, de ez már nem a fizikai szint, hanem a psziché dimenziója.)

Visszatérve az elfogadáshoz vagy beletörődéshez - visszamenőleg mindegy, hogy melyik, de a jövő felé már nem! Ezen ponton követünk el hibát, mert összemosódik, vagy inkább nem választódik tudatosan ketté a múlt és a jövő. Ha nem fogadok el valamit, az folyamatos energiavesztést
okoz, így elveszítem a lehetőségét annak, hogy megváltoztathassam, mert nem lesz elég erőm, kitartásom, szándékenergiám hozzá. Ha viszont az elfogadás áthúzódik a jövőbe is (a most minden következő pillanatában is jelen van), akkor lesz belőle beletörődés, és akkor semmilyen bevonzás nem működhet, mert hiányzik belőle a változtatáshoz szükséges érzelmi potenciál!

Ha pedig még sem sikerült megváltoztatni a szituációt (soha nem a másik tudatos lényt, ő csak önmaga változhat), mert nem időszerű, vagy értelmetlen / az Univerzum törvényei nem engedik (ezt mindig úgy érzékelem alapfokon, hogy nem elég az energiám hozzá) - akkor még mindig meg lehet próbálni kilépni belőle. De ez is a maradéktalan elfogadással kezdődik, mert a kilépéshez is bátorság, kreativitás > megtakarított energia szükséges, hiszen valami újba kell kezdeni. Még a betegségből is csak így lehet kigyógyulni. Mert igazán csak azzal, hogy elfogadtam - tudatosíthatom magamban a szituáció tanítását, mint tapasztalatot.

Tehát maradéktalanul elfogadni mindent a MOST pillanatáig, de innen kezdve a számomra fontos dolgokban maximális törekvéssel, érzelmi potenciállal akarni a változást! Ha van kapcsolat fölfelé, a Lelki Énemhez - akkor ez a szándék nem marketing által generált vágyból születik, hanem a fejlődésemet, az önmegvalósításomat, a saját utamat mutató inspirációból áll elő. Uram, legyen meg a Te akaratod, és add, hogy én mindig felismerjem azt, és add, hogy képes legyek megvalósítani!

Ha felismertem, akkor minden technika bevetése jogos és előrevivő, és a magam és mások számára is előnyös. Ha a személyes vágyaimat teremtem így, néha az is összejön, de rendszerint valaki / valami rovására, kárára történik, pusztítással jár, stb, s ez karmát teremt.

Hédire reagálva, én azt hiszem, hogy sem a karma törvényétől, ami felülről hat, sem ettől a ciklikusságtól ami alulról van hatással - nem lehet megszabadulni. Tudatosan beszámítani, mint pl. a gravitáció törvényét, és mégis tudni repülni - azt lehet! Ezt tanuljuk éppen. A saját életformánk korlátai között szabadnak lenni és teremteni. Nemcsak lehetőség, hanem feladat is egyben!

És végül az ezoterikus aranyközhely, ami ettől még igaz: bárhogy történt/történik a dolog - az a fejlődésemet szolgálja. Ez is csak visszamenőleg maradéktalanul igaz, az ok-okozat összefüggései alapján, ha elég ismeretünk van (Leibnitz tétel), még a csodát is meg lehet magyarázni. Viszont, ha előrefelé is így gondolkodunk, akkor éppen ebből lesz a beletörődés, vagy sodródás, vagy a tudatosság, fejlődni törekvés hiánya... (Szerintem...:)

Szép napot: hermess