Hogy vagy a megalázással?

Sok embert ismerek, akiknél elválni látszik az, amit a szakmájukban élnek, és amit a magán-, vagy családi életükben. Sok zenész kollégám például tök élhetetlen, de amikor a hangszerén játszik, valami hihetetlen magaslatokba emelkedik.

Szerintem ez is többé kevésbé mindenkire jellemző. Hiszen amit nem tudunk megélni otthon a blokkjaink miatt, arra kint keresünk partnereket. Ezért vannak barátaink, ismerőseink, szeretőink...stb.

Elgondolkodtattatok és szerintem is igazatok van ebben a gyerekkori trauma-dologban. És arra jöttem rá, hogy ugyanakkor valószínűleg pont ez a helyzet (ezek a nagyon mély és nehezen feldolgozható sebek) okozzák azt is hogy az ilyen emberek általában messze az átlag feletti képességekkel rendelkeznek. És mivel tudat alatt kutatják a megoldást, kitanulják a szellem tanokat, majd a maguk módján elkezdik alkalmazni.

Kezd leesni, hogy bizonyos körök ezeket nevezik "fekete" mágusoknak, pedig csak arról van szó, hogy rendkívüli képességeikbe kapaszkodva becsapják magukat, és elhiszik egy ponton, hogy már "megvilágosodottak". Egyházakat alapítanak, meg a többi butaság.

Azt hiszem őket sem kell elítélni, hiszen ugyanaz a bajuk, ami nekünk is: csak még sokkal több. Persze ez nem azt jelenti, hogy hagyni kell őket, hogy a gyerekeinket molesztálják. Vagy minket kihasználjanak tanítványukként.

Én is majdnem tanítvány lettem, és a mai napig tűnődtem rajta, vajon miért nem tudtam megmaradni egy ilyen helyen sem, holott kész voltam megtenni mindent a gyógyulásomért. Most már értem... :) És köszönöm nektek! Éreztem, h valami nincs rendben ezzel a nagy személyi-kultusszal.

Valójában sajnálom ezeket az embereket. valószínűleg sokkal többet kell szenvedniük, mint nekünk. Ismerek egyet, akinek úgy indult a születése, meg a gyerekkora, hogy kész csoda, hogy még mindig él. És többszörösen is. Olyan átlagon felüli képességei voltak már gyerekkorában is, hogy majdnem beleőrült, mert nem értette, mi az, amit tapasztal. És tudom, hogy nagyon mély sebei vannak még mindig a lelkében. Kitanult egy nagyon magas szintű beavatási utat, aminek köszönhetően gyógyít, meg fémeket olvaszt a szemével, de gyermeki énjét még mindig nem teljesen tudta feloldani. Ezzel sok szenvedést okoz azoknak, akik a legközelebb állnak hozzá, és azt hiszi, a család nem jól működő dolog.

Pedig csak ő nem működik jól.

Azt hiszem és szeretném ezt a csapdát kikerülni. Művészettel foglalkozókét már így is benne vagyok félig. De a családban hiszek. És abban is, hogy csak rajtam múlik, kivé válok.

Azt gondolom akkor viszonyulunk szeretettel ezek felé az emberek felé, ha hálásak vagyunk azért, amit adni tudnak, mert az kiegészít minket (a tudatosságuk), a tudásuk stb) és elengedjük a többit. Általában olyan nagy energiákat mozgatnak, hogy volt aki arról számolt be, hogy "mintha megbűvölték volna", és nem tudta uralni önmagát. Azt gondolom, nem a mi dolgunk helyretenni őket, mert az élet sokkal hatékonyabban gyártja le nekik a NAGY FALAT, személyre szabottan, amibe garantáltan beleverik a fejüket, hogy tanuljanak.

Shanti sem véletlenül beteg. Hogy lehet, hogy egy spirituális vezető beteg? Hát így. A tudásunk és a megoldott feladataink száma nincsenek mindig szinkronban. De az élet mindig, megbízhatóan jelez, hogy most dolgunk van. csak észre kell venni.

A szexuális energiáról még annyit, hogy minél nagyobb tudati energiákat mozgatsz, annál nagyobb az életerőd. Ezidáig azon tűnődtem, vajon hogyan lehet ezt kezelni. De most ezt is megértettem. Egyszerűen utána kell menni a feladatok megoldásában a tudati fejlődésünknek. És akkor megszűnik a szakadék a kettő közt. És az önbecsapás is.

Nagyon szeretem Shanti zenéjét, zenészként is, és remélem, felébred rá, mi a dolga. Ő is.

Namaszte