Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
Lássuk a medvét!
2009. szeptember 04. péntek, 20:13 | hermess   Előzmény

Nos, amit most leírok, azzal még sehol máshol nem találkoztam sem a hazai, sem a nyugati irodalomban, én az oroszoktól tanultam. Nem programozás, hanem egy tudatalatti ciklikus változás, de kölcsönhatással van a gondolati munka eredményére, és gyanítom, hogy ez lehet a „negatív programozási” eredmény mögött is. Nem próbáltam még tudatosan alkalmazni, próbáljuk ki együtt. Azért akadtam meg ezen a blogon, hátha más is mond még valami adalékot hozzá. Fontos leszögezni, hogy míg a bevonzás tudatos gondolati, addig ez egy tudatalatti, inkább érzésbeli folyamat, de kölcsönhatásban vannak egymással.

Van egy olyan megfigyelt jelenség az életünkben, hogy „a nevetést sírás követi”, „ennek meglesz a böjtje”, vagy félek valami jóról beszélni, „nem akarom elkárogni”, stb., vagyis megfigyelték, hogy a jó és rossz dolgok váltakoznak, nagyjából kiegyenlítik egymást. A sikereket bukás követi, és a rossz soha nem tart a végtelenségig. Elég nagy valószínűséggel várható az ellenkező minőség bekövetkezése, ha valaki tartósan benne van valamelyikben.

Az oroszok szerint ezt a tudatalattiba „gyárilag beépített” jin-jang mechanizmus állítja elő vegetatív idegrendszeri szinten, amely a folyamatos változást biztosítja a psziché számára. Gondoljunk bele, ha mindig minden jó maradna – teljesen eltespedne a tudatunk, ha pedig mindig minden csak rossz lenne, belezakkanhatnánk. (Itt persze még az is belejátszik, hogy kinek milyen szinten mi a jó, és mi a rossz). A folyamatos változás – maga az élet! Ami nem változik, az halott, vagy nem a fizikai síkon található.

A jó érzéseket, amikor örülünk valaminek, az endorfin agyi hormonok állítják elő, a rosszból való menekülésre, továbblépésre pedig az encefalyn hormonok keltette érzések késztetik a tudatot. Amint az egyik minőség (hormonszint) telítődik, elhatalmasodik, rögvest megjelenik benne a másik, és elkezd növekedni az előbbi rovására, mint azt a jin-jang szimbólum is mutatja.

Képzeljetek el egy talpára állított háromszöget (ez a tudatalatti), aminek a csúcsán billeg egy hinta, vagy mérlegkar, s azon ide-oda gurul egy gömb (ez a tudat). Amikor a egyik oldalon lebillent állásban van éppen, akkor van a negatív póluson, ez rossz helyzet a tudat számára, ahonnan a tudatalatti mindig a másik, felső, vagy pozitív állásba próbálja ösztökélni az előállított érzések segítségével. A tudat tehát elkezd a hinta felső csúcsa felé menni, ahol a jobb, esetleg biztonságosabb szituáció található a számára, s ez tulajdonképpen nem más, mint a kis egó védelmi mechanizmusa.

Igen ám, de amint eléri a másik oldalon a hinta csúcsát - az lebillen, és pólusváltás következik be, a jó rosszá változott, és a tudatgömbünk indulhat visszafelé, most már a másik oldalon található „jó” felé. És így folyamatosan, amíg élünk. A tudatalatti mindig az ego számára túlélést biztosító, jó dolgok felé irányítja tudatot (vagy menekülésbe a rossz dolgoktól, ami ugyanaz), s itt most mindegy, hogy vágyakról, vagy valódi szükségletekről beszélünk.

Egy színuszoidával is ábrázolhatnánk a folyamatot (egyszer fent, egyszer lent), vagy ha a hullámvölgyet levetítve feketének vesszük, a pozitív hullámtartományt pedig fehérnek, akkor egy „zebrát” kapunk. Az oroszok úgy mondják, hogy az élet „csíkos” - egyszer fekete sávra lépünk, másszor fehérben járunk. A hullámvölgybe lefelé, vagy a csúcshoz közeledvén olyan öntudatlan érzéseket sugárzunk ki magunkból, amelyek segítenek a hasonló rezgésű rossz, vagy jó történések megnyilvánulásában a külvilágban. A hormon átbillenés a gödör alján, vagy a hullámhegy tetején következik be, vagyis abban a pillanatban, amikor tudatosul bennem, beismerem, vagy kijelentem, hogy most nekem nagyon szar, vagy éppen nagyon király a helyzetem.

A nyalánkság abban rejlik, hogy ciklus szabályosságára, vagy az amplitúdók mélységére magasságára a tudatos gondolkodásunk hatást gyakorol, torzítja azt, felülírja, késlelteti, vagy gyorsítja az átbillenést, s ezzel a kilengés/liftezés nagyságát is. És fordítva, ez a ciklikus változás, az érzéseink által hatást gyakorol a tudati tevékenységünkre, így a bevonzás eredményére is. Az egész folyamat általános, konkrétan nem kötődik egyik életterülethez sem, de mindig valamelyikben észrevehetőbben nyilvánul meg, attól függően, hogy tudatosan mit kötünk hozzá, minek tulajdonítunk éppen nagy jelentőséget.

A negatív programozás esetében, ha tehát valaki valamilyen várható eseményt éppen a leszálló szakaszban, a mélypont közelében képzelt el negatívan, és ezzel elősegítette, erősítette, beteljesítette az átbillenést, akkor a számára jelentős eseményt már a felszálló szakaszban, pozitívan élhette át. Ha viszont a negatív szakasz elején tette volna ezt, akkor csak mélyítette volna a dolgok rosszirányú menetét.

Ebből következően bármilyen pozitív programozást a felszálló szakasz elején célszerű kezdeni, valamilyen rossz történés után. Sőt, rá is lehet játszani úgy. hogy tudatosan bevállalok negatív élményeket az átbillenést időzítve, hogy valamilyen elvárt fontos dolog sikerre vitele érdekében. Tehát lehet a negatív programozást is használni konkrétan az adott dologgal kapcsolatban, de azt hiszem csak kisebb, konkrétabb, időponthoz kötött események pozitív kimenetele érdekében. A nagyobb lélegzetű célokat a mi tudatossági szintünkön inkább a tudatos bevonzással célszerűbb programozni, a leírt hatás figyelembe véve. Persze ennek is megvan számtalan olyan rejtelme, amiről a Titok nem beszél...

Még egy fontos konklúzió: az egyszer fent, egyszer lent effektust nem lehet elkerülni, ez az élet, a fizikai létünk velejárója. Viszont azt meg lehet tenni, hogy a számunkra jelentéktelen dolgokat áttoljuk a sötét szakaszra, így a jelentősek, fontosak kerülnek a fehérre, és az apró dolgokban bevállalt bosszantó kudarcok sorozata lesz az ára a fontosak sikerének. De ne feledjük, a karma hatása, a bevállalt életfeladat minden ügyeskedést és kezdeti tudatosságot felülír!

Arról, hogy hogyan lehet észrevenni és elkapni az emelő hullámot – majd legközelebb írok...

Üdv Néktek: hermess