A spirituális szakasz elején, ahogyan a tudatfölöttiből belépnek a pszichébe a spirituális energiák, vagy a kundalini (földenergia) ébred fel hamarabb, vagy akár párhuzamosan történik a kettő - az összes addig felhalmozott és a tudatalattiba száműzött negatív program, kudarcélmény, stressz, hirtelen felismert bűntudat, személyiség sérülés / fejletlenség - a spirituális energiák beömlése által halmozottan és torlódva felerősödik. Ezek lehetnek karmikus következmények, de a adott élet gyerekkából származó pszichés sérülések éppúgy.
Ott vannak - szembe kell velük nézni, ki kell takarítani, meg kell oldani őket. Megérteni, elfogadni, megbocsátani és elviselni a karmikus hatásokat. Jobbik esetben csak elviszik az energiát, szenvedést okoznak, nem engednek tovább lépni. Rosszabb esetben bele is lehet zakkanni, vagy a szenvedélyek, perverzitás felé fordulni. Krízis áll elő... Gyanítom, hogy köze van az életközepi krízishez, de olyan is van, hogy a "lélek sötét éjszakája", amikor egy felemelő, de rövid egységélmény után visszacsúszunk az összes felgyűlt negatívumba.
Igen, nem lehet érzelmi megtisztulás nélkül, lomtár tudatalattival, félelmekkel, szorongásokkal a pszichében a valódi spirituális szakaszba lépni. Ugyanezen okból nem emlékezhetnek az álmaikra sokan, mert még nem képesek a félelmeiktől megszabadulni, le vannak tiltva az asztrálsík tudatosságától, mert ott a bennük meglévő érzelmekhez hasonlókat vonzanának be tömegével (szélsőséges példa erre a delirium tremens, vagy a negatív élményű kábszeres utazás)...
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
... fogalmaznám meg:
A spirituális szakasz elején, ahogyan a tudatfölöttiből belépnek a pszichébe a spirituális energiák, vagy a kundalini (földenergia) ébred fel hamarabb, vagy akár párhuzamosan történik a kettő - az összes addig felhalmozott és a tudatalattiba száműzött negatív program, kudarcélmény, stressz, hirtelen felismert bűntudat, személyiség sérülés / fejletlenség - a spirituális energiák beömlése által halmozottan és torlódva felerősödik. Ezek lehetnek karmikus következmények, de a adott élet gyerekkából származó pszichés sérülések éppúgy.
Ott vannak - szembe kell velük nézni, ki kell takarítani, meg kell oldani őket. Megérteni, elfogadni, megbocsátani és elviselni a karmikus hatásokat. Jobbik esetben csak elviszik az energiát, szenvedést okoznak, nem engednek tovább lépni. Rosszabb esetben bele is lehet zakkanni, vagy a szenvedélyek, perverzitás felé fordulni. Krízis áll elő... Gyanítom, hogy köze van az életközepi krízishez, de olyan is van, hogy a "lélek sötét éjszakája", amikor egy felemelő, de rövid egységélmény után visszacsúszunk az összes felgyűlt negatívumba.
Igen, nem lehet érzelmi megtisztulás nélkül, lomtár tudatalattival, félelmekkel, szorongásokkal a pszichében a valódi spirituális szakaszba lépni. Ugyanezen okból nem emlékezhetnek az álmaikra sokan, mert még nem képesek a félelmeiktől megszabadulni, le vannak tiltva az asztrálsík tudatosságától, mert ott a bennük meglévő érzelmekhez hasonlókat vonzanának be tömegével (szélsőséges példa erre a delirium tremens, vagy a negatív élményű kábszeres utazás)...
Vasárnapi üdvözlettel: hermess