Hogy vagy a megalázással?

Nekem valahogy a kontroll ugrott be még azon kívül amit írtál. Úgy tudom, hogy a gyereket ért agresszivitás az ami ilyet kiválthat. A Gyerek kicsi, nem tud védekezni, nincs kontrollja a felett ami zajlik vele. Ezért felnőtt korban kontrollálni akar, hatalmat akar gyakorolni valamilyen módon a környezete, vagy akár a saját "gyerek-része" felett. Lehet, hogy a szekták kialakulásában is van ennek szerepe, hiszen valójában kontrollt gyakorol a hívei felett. Lehet, hogy pont azért lesz ilyen traumával valaki pap, szektavezér (úgy élnek ahogy ő mondja, úgy gondolkoznak, ahogy ő előírja, stb.), hisz semmi sincs véletlenül.
Márpedig, ha valakiből ezért lesz szellemi vezető, akkor az bizony úgy van ahogy irtad, hogy éretlen lesz erre a posztra és sok, nagyon sok kárt tud vele tenni. Hiszen ő maga se kerek, az sem lehet az amit tanít, mert egyszer ki kell hogy bukjon a "nem beleillő rész"
Arra is láttam már példát, hogy valaki pont a szerzetesi pályát válaszotta, azért amilyen hatások alatt felnőtt és addig járt a zen útján, amig egész szépen feldolgozta. Korai, önálló tanítói pályáján itt ott azért csak "bejelentkezett" a múlt, de szépen kinőtte.
Se pap, apáca pedig végképp nem vagyok :) de a cölibátust nem tartom jó dolognak. Nem azért születtünk ezért a "funkcióval" hogy ne éljünk vele. Ha van olyan képviselője eme hivatásnak, aki nem szeretne vele élni, akkor szabad az út előtte, de ha igen, akkor az elfojtásnak csak trauma lehet a vége.

Üdv!
Hédi