Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ott lehettem
2009. augusztus 20. csütörtök, 21:02 | Nagy Edit2

Bár nem volt olyan átütő élményem, mint Sanyi "szeretett tanítójának", de nagyon sokat adott.

Már a hosszas várakozás során többször éreztem, hogy sírhatnékom van.
Szinte csak arra figyeltem végig, hogy a szívem jól nyitva legyen. Érdekesek voltak a gyöngyök, kétszer is beálltunk a sorba, hogy jobban szemügyre vehessük őket. Majd ezután a Láma elé "járultunk", és áldást kértünk.
Különös, és leírhatatlan érzés volt ott állni szemtől szemben Vele. Megadta az áldást, és nem éreztem semmit. Ekkor eszembe jutott, hogy bezárultam, mert arra figyeltem mi fog történni velem. Újra kinyitottam a szívem és azon nyomban, mintha egy hatalmas ágyúgolyó haladt volna át a szívemen, fájdalom nélkül, melynek hatására teljesen nyitottá átjárhatóvá vált a szívem. Éreztem, hogy egy hatalmas luk tátong a helyén, majd szinte összegörnyedtem, és iszonyú erővel jött rám a sírás.
Gyorsan félrevonultam a meditációnak kijelölt helyre és átadtam magam az érzésnek.
Ahogy ott ültem azt éreztem, hogy végtelenül lágy, könnyed és sebezhető vagyok. Közben meg csak sírtam-sírtam.
Iszonyú jó volt!!!

Ahogy sétáltunk visszafelé, egy édes kis szőke kislány odajött hozzám, nem szólt semmit, csak hozzám simult egy fél percre, majd tovább ment, mintha mi sem történt volna. :)

Most meg úgy érzem magam, mint egy központi számítógép az esti zárás során.

Köszönöm, hogy ott lehettem.