Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
A pénz JÖN! Ha...
2009. augusztus 18. kedd, 12:11 | Névtelen (útkereső)

Mostanában megpróbálok odafigyelni arra, miket gondolok és kimondok.

Eddig gondolataimban sok volt a ha PÉNZem lenNE, ezt és ezt csinálNÁM ( vágyam függött valamitől+ jövő időben gondolkodtam) . A jelenemben tehát ez volt: nincs (elég) pénzem, ezért nem csinálom. És ezt meg is teremtettem: nem volt pénzem, és nem csináltam, amit szerettem.

Aztán....megelégeltem. Egyre erősödött a vágy bennem, hogy azt csináljam, amit szeretek; ott legyek, ahol arra fejlődhetek, amerre szeretnék.

Elkezdtem hát azt csinálni, amit szeretek, és gondolataimban nem használni a jövőidőt:
" Művész vagyok- kezdtem mondani,- műveimet létrehozom és megteremtem, mert érzem ez nekem és másoknak is örömet és fejlődést hoz." És elkezdtem dolgozni műveimen. És...
MINDIG, mikorra kellett, megjött HOZZÁ a pénz, hogy megteremtődjön, amit én elképzeltem. Olyan helyről, amiről álmomban sem gondoltam volna.

Látszólag, kívülről úgy néz ki, mintha nem lenne pénzem, mintha máról a holnapra élnék. Valójában mérhetetlenül gazdag vagyok, mert amikor és amihez kell, MINDIG megjön az a pénzmennyiség ( VAGY! bármilyen másnemű SEGÍTSÉG), ami kell ahhoz, hogy amit már elképzeltem, létrejöjjön! DE ehhez mindig el kell kezdenem a dolgot, a vágyam megteremtését.

Édesanyám (és mi is, a 4 gyerekek) anyagilag függött édesapámtól, aki borzasztóan nehéz természet volt, és egyre jobban lesüllyedt a tudatlanság mocsarába ( elkezdett inni, stb. ). Anyám, és MI is sokat szenvedtünk apám természetétől. Anyám miattunk nem akarta otthagyni apánkat. Ezt állította. Valójában azonban félt, hogy a saját lábára álljon, s nem bízott abban, hogy megteremtheti egyedül is magának ( és nekünk ) a szükséges anyagi javakat

Aztán megelégelte, és ezt mondta magában : "El megyek, elhagyom a férjem, valahogy majd lesz, ez így tovább nem mehet..." Talált munkahelyet, amihez szolgálati lakást is lehetett igényelni! És anyám igényelt! És elköltöztünk apámtól...aki maga alá zuhant teljesen, azt hitte, anyámat maga mellett tarthatja, ha ő hozza a pénzt a házhoz. Maga alá zuhant, de....változtatott jelenlegi életén! Külföldre ment, és most tapasztal, fejlődik. Eddig ő is függőségben élt, érzelmi függőségben. S most van lehetősége érzelmileg is felnőni.

Mi gyerekek pedig rengeteget önállósodtunk, mert édesanyánk nem bírná egyedül: dolgozni + háztartást vezetni, bevásárolni, stb. Mi, ketten nagyobbak pedig állásokat, munkákat vállalunk, ahol lehet, igyekszünk mi is a saját lábunkra állni. Édesanyánk rengeteget segít nekünk ebben, sokat beszélgetünk, és foglalkozunk egymással, segítünk egymás fejlődésében. Hálás vagyok érte a sorsnak!

Szóval KEZDJÉTEK EL! MOST! Elég, ha kimondjátok magatokban először, ha elképzelitek, beleélitek magatokat...! Ne a pénzre várjatok! Megjön az, HA VAN már MIHEZ megjönnie!

És ez nem csak az én tapasztalatom..van könyv is róla már..nem jut most eszembe hirtelen a pontos címe..utána nézek..bár pár napig nem leszek most net közelben. Még nem olvastam ki.
Aki elolvassa, annak biztos megváltozik az élete!

JA! És Aki még ír ehhez a blogghoz, kérném, hogy a poén ( kísérlet ) kedvéért úgy írja meg vágyát, mintha az már beteljesült volna, vagy épp most történne! Pl.: kényelmes, tűzpiros autóban ülök, én vezetem, stb. vagy.: csodálatos napot töltöttem el egyedül egy kis tóparti házban, lelkem megnyugvásra talált...stb.

Köszönöm a figyelmeteket és a hozzászólásokat!
Köszönöm, hogy elolvastátok!