Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Gyerekkoromtól kezdve lázadó típus voltam. Soha egy pillanatig
2009. augusztus 14. péntek, 9:57 | Brigó (útkereső)   Előzmény

Gyerekkoromtól kezdve lázadó típus voltam. Soha egy pillanatig nem voltam hajlandó beállni a sorba. Mindig volt bennem egy egészséges kétely: biztos hogy ez az igazi és egyetlen élet??
16-17-18 évesen is érdekeltek a spirituális dolgok, de csak buli szinten foglalkoztam velük. Tudjátok, szellemidézés, UFO figyelés meg hasonló dolgok.
Istent, mint ősz szakállú öreg úrat nem hittem, soha. Sokáig próbáltam, de valami mindig hibádzott. Azt tudtam hogy van valami, ami hatalmasabb nálunk, de az nem Ő. Legalábbis nem úgy, ahogy azt az egyházak tanítják(inább butítják). Ne értsetek félre, semmi bajom a vallással, inkább a katolikus egyház dühít fel!!!
Szóval sokáig csak lebegtem a levegőben, és igazából nem volt hitem. Egy volt biztos: saját magam, és az a valami amiről akkor még fogalmam sem volt hogy mi, de tudtam és éreztem minden sejtemben, hogy van.
Ez egy kicsit megrémített, de sokáig így maradtam. Mindíg egy kicsit elörébb jutottam, de igazi válaszokat a kérdéseimre nem kaptam... Egészen 2008. októberéig. Én is úgy jártam, mint nagyon sokan. Egy tragikus esemény indított el végérvényesen az utamon. Meghalt az Apukám. Beindult egy láncreakció, egyik dolog jött a mási után. Kerestem, kutattam, mert okvetlenül tudnom kellett mi is igazából az élet és mi a halál. Hihetetlen mélységeket éltem meg. Novemberben egy 1,5 hétig tartó csúcsélményben volt részem. Megtapasztalhattam a nagy egységet. Hihetetlen volt!!! Legegyszerübben a TÖKÉLETES BOLDOGSÁG érzéséhez hasonlítanám!! Mint ha nem is önmagam lettem volna. Más minőségben tudtam létezni másfél hétig. Aztán zutty!!! ahogy jött úgy el is tünt. Rezgésszintem visszaesett egy pillanat alatt, ami hatalmas fizikai és lelki fájdalommal járt. Hirtelen üres lettem, egyedül maradtam. Szörnyű érzés volt. Mind az emelkedett állapotom, mind a visszaesésem szemmel látható volt a családom számára is. Nem is tudtak vele mit kezdeni. Hozzá teszem én sem. Sokáig. De ez elég volt ahoz, hogy tudjam, hogy érezzem, hogy igen van valami ami sokkal hatalmasabb, és több mint amit el akarnak hitatni velünk!!!
Szóval januárban jelentkeztem egy sulibe. Februárban keztem, és minden kérdésemre szépen lassan válasz kapok, ahogy tudatosodom. Ugyanis a válasz bennünk van. Mindenkinek önmagában kell keresni. Önismeret, tudatos élet és SZERETET.
Most kezdem a 2. szemeszteremet, de semmiért nem adnám ezeket a tapasztalatokat, amiket eddigi utamon szereztem.
Egy kicsit hosszúra sikerült, de ma 35 éves vagyok és az életem csak most kezdődik. Tudjátok? Az IGAZI, a TUDATOS ÉLET!!!!
Mindenkinek jó útonjárást kívánok!