Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Álom és ébrenlét között
2008. szeptember 12. péntek, 18:21 | Névtelen (útkereső)

Én rendkívül ritkán álmodom, és akkor is főleg értelmetlenül kavargó, elmosódott kép és hang kavalkádot, amit hamar elfelejtek, el se nagyon tudok mesélni, de volt néhány furcsa élményem egy fél éve:
Egy időben többször éreztem azt, hogy éber vagyok, de nem tudom kinyitni a szemem, a testem mintha ólomból lenne, és rendkívül erős szinte elviselhetetlen nyomást éreztem a hasamon. Legelőször ezt egy olyan álom előzte meg, hogy rám vetette magát egy sötét árnyék. Én, bár nagyon féltem, minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ne ébredjek fel. Leállítottam a szavakban való gondolkodást, és csak a nyomásra koncentráltam a hasamon, próbáltam ellazítani és egyre mélyebbre kerülni, de ettől jobban fájt. Olyan, mintha egy szakadék szélén állnék és én azt akarom, hogy belezuhanjak, de az életösztön a fájdalom által megpróbál visszarántani. Azért féltem nagyon, mert eszembe jutott az Ördögűzés Emily Rose üdvéért című film, amelyben ő is hasonló élményről ír, és attól féltem, hogy talán olyat látok, amitől elborul az elmém, de mégis menni akartam egyre mélyebbre. Ehhez intenzív koncentráció és önuralom kellett, és először nem is bírtam sokáig, végül fölébredtem.
Másodjára, néhány hónappal később, már sokkal kisebb nyomást éreztem, és nem emlékszem álomelőzményre sem, de nem-gondolkodni elég nehéz volt (ma már jobban megy), ezért akkor sem jártam sikerrel.
Harmadjára nem éreztem nyomást, csak nem tudtam megmozdulni. Ekkor azt sikerült elérnem, hogy azt éreztem mintha a lelkem "lekerekedne" a testemen belül, mint egy 10cm-es léggömb és mintha lebegnék. Úgy éreztem, valahogy elsodródom a testem bal oldala felé a szívem tájékán, és attól féltem, hogy "lefolyok" az ágyról. Egy intenzív, világító zöld gyűrűt láttam magam előtt, és megpróbáltam beletalálni, de mivel elsodródtam bal irányba, csak belepillantani tudtam felébredés előtt. Arra emlékszem, hogy a kép meglepően jó felbontásúnak tűnt, de visszaemlékezni már nem tudtam a részletekre. Egy sakktáblát láttam.
Egy másik alkalommal az egész éjszakám elég furcsa volt. Először valami erős hangra riadtam fel a fülem mellett, de megint nem tudtam mozogni. Azt hittem betörtek a lakásba, mert azt éreztem, hogy van ott valaki. Figyeltem de nem történt semmi, végül sikerült megmozdulni. Visszaaludtam, de az alvás inkább erős fizikai igénybevételnek tűnt, mintha a két világ közé szorultam volna. Egyszer azt éreztem, hogy a testem fölött lebegek, arccal fölfelé. Amikor ez tudatosult, megpróbáltam megfordulni, ránézni önmagamra és kinyitni a szemem, de ettől fölébredtem. Hajnalban nagyon fáradtan azt hittem, hogy fölébredtem és kimentem a tükör elé. Belenéztem, de az arcom el volt torzulva, a szám természetellenesen le volt görbülve. Néztem magam egy kis ideig, majd tényleg fölébredtem.
Egyszer, amikor szintén csak félig ébredtem föl, a homlokomra koncentráltam, vagy inkább koncentrálódtam, mert valahogy tudtam, hogy ezt kell csinálni, és egy táguló lyukon át lángok csaptak az arcomba. Ez a kép is meglepően éles volt, és amikor fölébredtem erősen bizsergett a homlokom.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkor életem eddigi legmélyebb pontján voltam, és meditációban is szörnyű dolgokat hoztam felszínre. Halál, szörnyek, démonok, káromkodás. Egyszer megpróbáltam elképzelni és mélyen átélni, hogy én vagyok Jézus, akit keresztre feszítenek. Egyszer például elalvás előtt egyszer csak egy levágott véres gyerekfej képe jelent meg (Bár engem ez pont nem ijesztett meg.). Megpróbáltam szembenézni a bennem lévő gonosszal, de nem kizártam magamból, hanem magamba olvasztottam, eggyé váltam vele.
Ezek hülyén hangzanak, de valamiért akkor szükségem volt ezekre. (Az óvodáskori rajzaim is tocsogtak a vértől.), Rengeteget nőtt az önuralmam, és ma már nem érzek motivációt ilyenekre. Az egóm sokkal engedékenyebb. Amúgy rendkívül békés természetű ember vagyok, ma már azt is tudom, hogy nagyon mélyen tudok szeretni, és hamar megbocsátok. Amúgy ezt nem ajánlom senkinek. Ez életemben egy olyan tévút, önmagamra irányuló kegyetlenség volt, ami azáltal oldódott föl, hogy mindez mélyen tudatosodott bennem, de amely titokban már régóta bennem dolgozott.
Üdv:
Balage