Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kedves Skorpió
2009. július 30. csütörtök, 0:22 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Értem a kérdésed, és igen, valami "nemes fájdalmat" én is tapasztalok egy, két buddhista egyénen. Más a szerzetesi élet, mint a hétköznapi vallás gyakorlás. Én szoktam táncolni, bulizni, sőt, már az asztalon is lejtettem, nem is egyszer. A keresztény papok sem tombolnak LSD-ét tömve magukba, nem igaz? Míg egy keresztény ugyanígy tesz, ha bálba, vagy buliba megy, mint én.
De ki vagyok én? Az öröm, ami akkor átjár? A gondolat, de jó a party? És akkor mivan, mikor fárattam hazaesem? Hova tűnök, ha én vagyok/voltam az öröm? A buddhizmus egyet mond: sem nem a test, sem nem a gondolat, sem nem az érzés NEM VAGYOK. Ahhoz, hogy ne vezessen elfolytáshoz/betegséghez, meg kell élni, de ha elmegy (a semmibe visszatér) el kell tudni engedni. Nem szabad semmin sem keseregni, mert az olyan, mintha a két markodba zárnád a pillangót. Mihelyst rászorítasz, hogy szépségét megragad, meghal, semmivé lesz. Ez a titok :).
Vannak félreértelmezések, de emberek vagyunk, Te is tapasztaltad már, egy szót kimondasz, a másik már teljesen mást ért rajta, és ott a vita, a bökkenő. Aki a tanokat nem éli, gyakran beleesik a hibába, mert csak a szavak futnak az agyában. Én a Csíttamátra tanait érzem magamhoz közel, ami annyit tesz: a Tudat tana. E szerint a nézet szerint a Tudat a létező, ami "nem vész el, csak átalakul", a Tudattal teremted meg a világot. Ha nincs Tudat, a "Figyelő", nincs mit "megfigyelni" sem :).
Vagy más szemszögből:
Te az örömöt hoztad példának, én megfordítom: szomorúság, bánat, keserűség, csüggedés.
Láttad Te már a Dalai Lámát zokogni, keseregni? Én még nem, pedig bevallja ő is, voltak nehéz pillanatai az életben. Megnézte a Halál tábort is, a hazájából menekülnie kellett, a Kínai kormány "megtiltotta" (!!!!), hogy Újjászülessen, a népe (tényleg) szenved, rab, a saját országában. Mégis, derű, mosoly van az arcán.
De kérdem én, miért történnek vele (vagy akár Jézussal) "rossz" dolgok?
Csak azért, hogy LÁSD a tanítást!!
Hiszen ha minden oké lenne az életében, hitelesnek tartaná-e az ember, ha a békéről, a megbocsátás szükségességéről, az együttérzésről, a háború hiába valóságáról beszélne? Mutathatná-e az élete, hogy Ő nem csak papol, hanem így ÉLI meg? Ha nem lenne szenvedés, emlékezne-e bárki Jézus tanítására, vagy sem? Szerintem már rég elfelejtettük volna.
Nem tudom milyen könyveket olvastál, nekem is van érthetetlen belőlük. Amit magamon észrevettem, akár buddhista, akár más jellegű könyvet olvasok, az az, ha akár csak egy szó is van egy oldalon, amit nem értek és átsiklok felette, akkor az egész könyvet aláássa. Fogalmam nincs, mi a csudát írtak benne. Lehet ez volt a gond? Túl sok idegen kifejezés?
Ha gondolod a terebess.hu oldalon megtalálod a Dalai Láma könyvét. Ő nagyon érthetően, a saját életéből merített példákkal a hétköznapi embereknek írt. Próbáld meg azt, ha érdekel.
Nekem a Tao, a "nehéz", mert nincs kapaszkodó számomra. Tényleg olyan, mint a víz, mindent magába ölel. Bár a gyógyítás (Sárga császár nyomán) nagyon érdekelne. Majd annak úgy is utánna nézek!!
Ha valami nem tiszta, akkor meg itt vagyok én Neked, írd meg (nem csak a buddhizmusra gondolok) bizalommal, ha tudok, segítek, oké?
Ölellek, ja és olvastad, hogy írtam, álmottam Veled?
Üdv,
Béke
Buddhanita : palyianita78@hotmail.com