Olvastam az írásokat, amik azóta születtek, hogy hazajöttem, és megszaporodtak a teendőim...
Köszönöm Sanyi, most már tényleg nyitottabban fordulsz felém.
Részben igazad van és ezért segítettél is.
De a májammal kapcsolatban nem egészen az a helyzet, amit látsz. Nem akarom részletezni, nincs helye itt.
Pedig érdekes, mert (természetesen) összefügg azzal, miért ezt az utat járom, és mi is ennek az útnak a lényege.
Ez egyébként egy ősi Sámánisztikus út "módszertana". Egy olyan "sablont " kaptam, amiben MINDENT bele tudok illeszteni, vagy úgy is fogalmazhatom, hogy összefüggéseiben vagyok képes megismerni a világot MINDEN SZINTEN, (nem csak a földi szinteken), úgy ,a hogy azt sohasem voltam képes látni.
Ez a tudás leleplezi az illúziókat, de olyan nagy tudatossági teret jár körbe, hogy nagyon sok a teendő (belül): agy-, és szívmunka... ezért kissé lassúnak tűnik.
A tudatosodás útja kettős lánc, mint a DNS: az ismeret vagy tudás és a szeretet tanulása.
Az ezoterikus ismeretek töredékei , apró morzsák ebben a hatalmas tudásban.
Egyébként a kulcsa ugyanaz, ami a többi tanításnak is (mert hogy nem győzöm hangsúlyozni: AZ ÖSSZE UGYANARRÓL SZÓL VÉGSŐ SORON), nevezetesen az elme és az ego szolgálatba állítása, hogy képessé váljon a szellemi szintű működés elfogadására.
Az elemzés, és a gondolkodás egy szükséges szint. De szellemi szinten, a szeretet tapasztalásakor nincs érvényessége, teljesen megszűnik. Átveszi a helyét az intuíció, az érzetek, a puszta, gondolat-nélküli tapasztalás. Amíg a testtel azonosítja magát az elme (ego), addig csak ezen a szinten zajlik a tapasztalás. De ezt ki lehet tágítani (tudat-tágítás) a magasabb szintekre is.
Minden nagy iskola ezt tanítja: egy magasabb tapasztalási szint kedvéért engedd el a gondolkodást, az elemzést, a kérdéseket, a félelmet, az aggodalmat (múlt-jövő) . Ilyen értelemben nem felérhető az elmével Isten. Isten tapasztalás.
Isteni valónk, Önvalónk-ra úgy csatlakozhatunk rá, ha elengedjük a gondolkodást és helyette elmélkedünk, meditálunk.Ha elengedjük a félelmeinket és helyette bízunk önmagunkban, és a bennünk rejlő Mindenség hatalmában, amely előbb utóbb, ha igyekszünk, letisztítja rólunk a hamis önképünk motivációit, és végül visszavezet valódi Önmagunkhoz, "akiben" valóban bízhatunk, és építhetünk rá, mert TISZTA: azaz tiszta a motivációja, ami pedig a szeretet. Elengedjük vágyainkat, és aggodalmaikat, és helyette hagyjuk hogy a szeretet alakítsa az életünk.
A mély-tudatunkban ott van a tudás az egységről, és az összes tudatszintről. Az elme egy kapocs, amely aztán átáll az egoval (hamis önkép) való azonosulásról, a tudás új, nyitott, valós, és működő megismerését szolgáló működésre.
Ez a dolog legnehezebb része, és minden iskolában hosszú éveket vesz igénybe. Az első tartós változást hozó időszak az első 7 év után következik be kitartó próbálkozás esetén...
A betegségem született, nagyon mély tudatrétegekben van, és amíg teljesen nem állítottam szolgálatba az egóm, velem lesz. Én ezt tudom, és még csak három éve kezdtem. (Ebből két év volt a tanulás, ami egyébként rekord-rövidnek számít...:). De mindeközben haladok, egyre mélyebb tudatrétegeket világítok át, és amit belül rendbe teszek, azonnal megjelenik az életemben. Most is ez történik.
A magas tudatossággal rendelkező szellemek gyakran szerény életet élnek. De fontos, hogy megértsd: nem azért mert ezt AKARJÁK. Hanem mert alázattal elfogadják azt a helyet, amelyet a szívük útját követve meglelnek.
Valóban, a valóság működéséről szóló tanokat könnyedén ki lehet forgatni, és az ego felhasználhatja arra, hogy igazolja önnön hamisságát. Az eredmény: még több szenvedés.
De ez már a szabad választás hatájába eski: ki mire használja?
És nem szabad elfelejteni, hogy KÍVÜLRŐL NÉZVE MEGÍTÉLHETETLEN!
Egyedül csak a motivációk vizsgálata árul el valakiről, annak cselekedeteiről, tanításairól...stb bármit is... de ezt csak beavatottak látják, a többiek találgatnak. A beavatottság sem misztikus blabla, csak annyit tesz, olyanok, akik maguk már végzik a "műtétet" magukon. esetleg már túl vannak rajta. (Megvilágosodottak)
Úgyhogy nem alaptalanul cseszegetsz, csak nem minden dologgal kapcsolatban. És a találkozásunk mindkettőnk számára megvilágít egy-egy felfedezetlen oldalunkat...
Tudod: ami a másikban irritál, az valójában benned van... :)
Harmóniát pedig úgy teremthetünk, ha összeadjuk a tudásunk, ahelyett, hogy az egónkal élünk (kritika, reakciók...stb)
Én, ha valaki azért lehetek hiteles példa, mert az életem kényszerít az állandó önvizsgálatra. Ha megteszem, elkezd tisztulni a kép, és az életem, jobban vagyok testileg, lelkileg. Ha nem, belepusztulhatok...
Csak minden újabb feladatnál van egy periódus, amikor beparázik az egóm, mert küzd egy kicsit, mielőtt megadja magát. De ez így működik. Ezt a harcot (a félelmeivel, téves motivációinak elszenvedésével, a nem-látással) mindenki csak maga vívhatja meg.
Köszönöm kedves Buddhanita neked is, MINDENNEL EGYETÉRTEK! Tökéletesen látod a dolgokat, és nagyon sokat segítesz!
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Olvastam az írásokat, amik azóta születtek, hogy hazajöttem, és megszaporodtak a teendőim...
Köszönöm Sanyi, most már tényleg nyitottabban fordulsz felém.
Részben igazad van és ezért segítettél is.
De a májammal kapcsolatban nem egészen az a helyzet, amit látsz. Nem akarom részletezni, nincs helye itt.
Pedig érdekes, mert (természetesen) összefügg azzal, miért ezt az utat járom, és mi is ennek az útnak a lényege.
Ez egyébként egy ősi Sámánisztikus út "módszertana". Egy olyan "sablont " kaptam, amiben MINDENT bele tudok illeszteni, vagy úgy is fogalmazhatom, hogy összefüggéseiben vagyok képes megismerni a világot MINDEN SZINTEN, (nem csak a földi szinteken), úgy ,a hogy azt sohasem voltam képes látni.
Ez a tudás leleplezi az illúziókat, de olyan nagy tudatossági teret jár körbe, hogy nagyon sok a teendő (belül): agy-, és szívmunka... ezért kissé lassúnak tűnik.
A tudatosodás útja kettős lánc, mint a DNS: az ismeret vagy tudás és a szeretet tanulása.
Az ezoterikus ismeretek töredékei , apró morzsák ebben a hatalmas tudásban.
Egyébként a kulcsa ugyanaz, ami a többi tanításnak is (mert hogy nem győzöm hangsúlyozni: AZ ÖSSZE UGYANARRÓL SZÓL VÉGSŐ SORON), nevezetesen az elme és az ego szolgálatba állítása, hogy képessé váljon a szellemi szintű működés elfogadására.
Az elemzés, és a gondolkodás egy szükséges szint. De szellemi szinten, a szeretet tapasztalásakor nincs érvényessége, teljesen megszűnik. Átveszi a helyét az intuíció, az érzetek, a puszta, gondolat-nélküli tapasztalás. Amíg a testtel azonosítja magát az elme (ego), addig csak ezen a szinten zajlik a tapasztalás. De ezt ki lehet tágítani (tudat-tágítás) a magasabb szintekre is.
Minden nagy iskola ezt tanítja: egy magasabb tapasztalási szint kedvéért engedd el a gondolkodást, az elemzést, a kérdéseket, a félelmet, az aggodalmat (múlt-jövő) . Ilyen értelemben nem felérhető az elmével Isten. Isten tapasztalás.
Isteni valónk, Önvalónk-ra úgy csatlakozhatunk rá, ha elengedjük a gondolkodást és helyette elmélkedünk, meditálunk.Ha elengedjük a félelmeinket és helyette bízunk önmagunkban, és a bennünk rejlő Mindenség hatalmában, amely előbb utóbb, ha igyekszünk, letisztítja rólunk a hamis önképünk motivációit, és végül visszavezet valódi Önmagunkhoz, "akiben" valóban bízhatunk, és építhetünk rá, mert TISZTA: azaz tiszta a motivációja, ami pedig a szeretet. Elengedjük vágyainkat, és aggodalmaikat, és helyette hagyjuk hogy a szeretet alakítsa az életünk.
A mély-tudatunkban ott van a tudás az egységről, és az összes tudatszintről. Az elme egy kapocs, amely aztán átáll az egoval (hamis önkép) való azonosulásról, a tudás új, nyitott, valós, és működő megismerését szolgáló működésre.
Ez a dolog legnehezebb része, és minden iskolában hosszú éveket vesz igénybe. Az első tartós változást hozó időszak az első 7 év után következik be kitartó próbálkozás esetén...
A betegségem született, nagyon mély tudatrétegekben van, és amíg teljesen nem állítottam szolgálatba az egóm, velem lesz. Én ezt tudom, és még csak három éve kezdtem. (Ebből két év volt a tanulás, ami egyébként rekord-rövidnek számít...:). De mindeközben haladok, egyre mélyebb tudatrétegeket világítok át, és amit belül rendbe teszek, azonnal megjelenik az életemben. Most is ez történik.
A magas tudatossággal rendelkező szellemek gyakran szerény életet élnek. De fontos, hogy megértsd: nem azért mert ezt AKARJÁK. Hanem mert alázattal elfogadják azt a helyet, amelyet a szívük útját követve meglelnek.
Valóban, a valóság működéséről szóló tanokat könnyedén ki lehet forgatni, és az ego felhasználhatja arra, hogy igazolja önnön hamisságát. Az eredmény: még több szenvedés.
De ez már a szabad választás hatájába eski: ki mire használja?
És nem szabad elfelejteni, hogy KÍVÜLRŐL NÉZVE MEGÍTÉLHETETLEN!
Egyedül csak a motivációk vizsgálata árul el valakiről, annak cselekedeteiről, tanításairól...stb bármit is... de ezt csak beavatottak látják, a többiek találgatnak. A beavatottság sem misztikus blabla, csak annyit tesz, olyanok, akik maguk már végzik a "műtétet" magukon. esetleg már túl vannak rajta. (Megvilágosodottak)
Úgyhogy nem alaptalanul cseszegetsz, csak nem minden dologgal kapcsolatban. És a találkozásunk mindkettőnk számára megvilágít egy-egy felfedezetlen oldalunkat...
Tudod: ami a másikban irritál, az valójában benned van... :)
Harmóniát pedig úgy teremthetünk, ha összeadjuk a tudásunk, ahelyett, hogy az egónkal élünk (kritika, reakciók...stb)
Én, ha valaki azért lehetek hiteles példa, mert az életem kényszerít az állandó önvizsgálatra. Ha megteszem, elkezd tisztulni a kép, és az életem, jobban vagyok testileg, lelkileg. Ha nem, belepusztulhatok...
Csak minden újabb feladatnál van egy periódus, amikor beparázik az egóm, mert küzd egy kicsit, mielőtt megadja magát. De ez így működik. Ezt a harcot (a félelmeivel, téves motivációinak elszenvedésével, a nem-látással) mindenki csak maga vívhatja meg.
Köszönöm kedves Buddhanita neked is, MINDENNEL EGYETÉRTEK! Tökéletesen látod a dolgokat, és nagyon sokat segítesz!
Légyszi ne tegyél minket a Mónika show-ba... :)
Namaszte