Milyen gyakran szoktál meditálni?

Nem volt hosszú, pont leírtad a lényeget.

Tehát vagy teherbe esel, vagy elfogadod, hogy nincs baba (legalábbis egyelőre nincs!)

Mivel a fogamzáson dolgoztok (gondolom), így a másik felé tehetsz lelki lépéseket:

Fogadd el, hogy nincs és nem is lesz babád!

Ez minden nőnek nehéz, mert annyira mélyen van belétek kódolva ennek a szükségszerűsége / vágya, hogy el sem tudjátok képzelni enélkül az életet és a szerelmet.

De ez a helyzet talán arra akar megtanítani, hogy ne ragaszkodj ehhez ilyen görcsösen, hagyd meg a természetnek, a sorsnak és a babának, hogy akkor foganjon, amikor eljött az ideje!

Ne Te határozd meg ennek az idejét, ne sürgesd, ne irányíts!
Majd jön az a baba, ha jönni akar és akkor, amikor itt lesz az ideje.

Viszont ezt nem a türelem gyakorlásával (erőltetésével) fogod elérni, hanem azzal, ha minél jobban elfogadod (nem beletörődsz!) abba, hogy nem jön és nem is fog!
Egy ilyen elfogadás gyakorlat az egyik legnehezebb, ezért mindenképpen ajánlom Neked segítségül az Elfogadás-ról szóló tanításaimat és meditációkat!