Mennyire vagy elégedett a 2009-es éveddel?

Sőt, tovább megyek:

Tökéletesen osztom veled a véleményed, ami az "új vallások" nyomulását, káros hatását érinti.
A lehető legérthetőbben fogalmazod meg, mit is gondolsz, tapasztaltál ez ügyben. Ez nagyon tetszik.

Adititről csak annyit: én szeretem azt ahogyan ír, mert más. Kuruc meg magyarra lefordította az egészet. Igen, valóban összeszedettebben, érthetőbben kellene leírnia a dolgokat. Ez is valahol az Egó játéka, ha ragaszkodunk a saját stílusunkhoz. De EMBEREK vagyunk. Mindenkinek a maga keresztje.
Aditi most tanulja, hogyan tudja a tudását átadni. Ez sosem hiba. Mindenki tapogatózik. Ebben nyújtott Kuruc mérhetetlen nagy segítséget. Erre még visszatérek.

Eleinte én is mérhetetlen hülyeségeket olvastam ebben a témában. Összezavarodtam, kikészültem. Jött 1 "mester" is, aki érzelmileg is manipulált, a saját szavait, látomásokként adta elő. Durva volt a Végén kiábrándulni. De pont azért, mert az életem nem változott 1 fikarcnyit sem, merültem még jobban bele a dolgok mélyére. Vannak, akik eltántorognak. Én viszont úgy fogom fel, ez 1 vízválasztó volt.

Nagyon jó, hogy Önismereti és más tanfolyamokat tartasz. De vannak olyanok, akiknek először az asztalba kell verni a fejét (mint Nekem), hogy aztán tanítható legyen. Nincs kellő "alázata" a tanulásra. Régen, papuccsal verték el a Mesterek a tanítványt többször is, hogy biztosak legyenek, hogy ÉRDEMES a tanítást átadni. Azt hiszem, veszek majd 1 papucsot én is, ha jönnek hozzám Reikit tanulni:).

Amit viszont leszűrtem: minden hülye könyvben ott volt valami igazság is. Ez tény. Nagyon jó, hogy ezeket elolvastam, vagy a "mesterem" megjelent az életemben. Honnan tudnám megkülönböztettni, hogy adott "Mester" melyik oldalon áll, vagy az adott könyvből tanulok, vagy csak halmozom tovább a hülyeségeket? Jó, tudom, vannak akik a könnyebb utat bejárják, már eleve felismerik, bennük van a hiba, nem másban, így először önmagukon dolgozva elkezdik az Önmegvalósítást tanulni. Én nem voltam ilyen. 15 évvel ezelőtt kirohantam a gimiből, szitkozódva, mert a Bibliát vettük. Kész voltam. Mi magyarok, mikor az Ősvallásunkat, gyökereinket kivágták, ezek meg szent háborút folytattak, Bibliában a kezükben.

Miért volt ez? A "sérüléseim" , félelmeim miatt. Istenben testesült meg a csalódottságom, a szeretetlenségem, amit a szüleimtől kaptam, a világfájdalmam. Nekem akkor ez volt Isten. Most viszont már leírtam, mit gondolok.
Nekem meg kellett tanulnom a "helyes-helytelen" tanok közti különbséget. És sosem a Mestereim vittek előre. Hanem a tudásszomjam, a kíváncsiságom, meg az aroganciám, hogy MEG TUDOM CSINÁLNI! Tudok változtattni az életemen, magamon. Ha nincs itt a válasz, tovább megyek. AZÉRT IS! De kellett, hogy a "szűrőt" kiépítsem.
De még valamit adott nekem: rálátást. Pozitívabban és ne rögtön mindent elvettve fogadjak el tanításokat. Nyitottnak kell lenni, ez az én véleményem, de nem mindent "bevenni", rábólintani. Az a tudás, amit csak hallok, sosem lesz az "Enyém". Magamon kell megtapasztalnom, átélnem, lefordítanom a saját nyelvezetemre. Csak akkor tudom tovább adni, tanítani.

Mellesleg, ha Aditi a saját stílusát elhagyva megszólalna, tudom, sok mindenben egyet értenétek.

Te is tudod, hogy az ember nagyon ritkán tanul a jó szóból. Kell a negatív hatás, hogy az ember felvegye a helyes irányt.

Keresztlányom védtem, óvtam még a széltől is. Mindent megadtam neki, amit csak kiejtett a szájján. Játszótéren, a háta mögött magasodtam, ha hallodtam, 1 gyerek "agresszíven fenyegeti". Nem engedtem meg neki az élet pofonjait. Tévedtem. Most, ha meglát, bújja a táskám, mit hoztál? Ha nem kap meg valamit, sír-rí, követelőzik. Csúfolják, sokan bántják. Mert nem engedtem megtanulnia, hogyan védje meg magát, hogy nem kell sem félnie mástól, mert se nem kevesebb a többinél, se nem csúnyább. Bennem volt a fájdalom, hogy Ő ezt ne érezze. Jót tettem? Nem, ellenkezőleg.

Kit bűntessek? Magamat? nem. A kislányt? nem. Akkor meg kit? Senkit, csak tévedtem. Egy dolgot tehetek: amit most tudok, az Ő nyelvén elmondom, ha erről beszélgetünk. Kezdi már nem felvenni a csúfolódásokat. Ha hárít, mert sok neki, hagyom, mert tudom, ha kell, úgy is megkérdez. A megélt tapasztalataimat, hibáimat elmondom neki. Azért, hogy lássa, mi sem Istenek vagyunk, mi felnőttek. Azt is tudja, hogy miért engedem az "OROSZLÁNOK" közé. Tanuljon. Álljon meg a saját lábán, ha támasz kell, viszont ITT vagyunk Neki. Ha hibázik, nem baj. A szabad akarata.

Igen, amit Te is említettél. A kislány sztoriját csak azért írtam le, mert nem biztos, hogy jót teszünk, ha csak védelmezünk. Én se járnám az utamat, ha nem jártam volna be a poklomat az új vallásokban is. Teljesen értem, és látom, tiszta a szándékod.

De nem tudom, mit gondolsz Kuruc írásáról, ahol már átírva, lefordítva vannak a gondolatok. Pedig érdekelne ez is. Meg az is, mi a véleményed az "én verziómról" is. Nem tudom,Aditi gondolataiban mi van, csak ő tudhatja. Majd rendet tesz, ha itt lesz az ideje. Nálunk sem volt másképp. Ami a többieket illeti: értem, hogy tisztázol dolgokat. Csak sokan vagyunk, sokfélék. Van akinek sokat adott, míg mások a szavakból mást láttak.

Ha viszont itt is csak a saját elveinknek megfelelő dolgokat akarjuk elfogadni, hibát vétünk.

El kell fogadnunk a másságot, ha valamit nem értünk, rá kell kérdezni (én is mindig faggatlak téged), mert hülyeséget senki sem kérdezhet.

Milyen az Isten képünk? Tudod Te is, ahogy fejlődünk, egyre szélesedik, egyre jobban felfogjuk, de tudnunk kell, a másik nézeteit is tisztelni kell. Véleményt mondhatsz, a tapasztalataidról beszámolhatsz, de a másik szeméről levenni a szemüget és odaadni a miénket, na az okozna igazán káoszt.

A különbözőségeink szemüvegén át látjuk a világot. Ki vagyok én, ahhoz, hogy Istenről valakinek azt mondjam, ne úgy lásd, mert hülyeség, hanem így, mint én.

Csak 1 dolgot tehetek, elmondom én mit éltem meg. Aztán a másik dönt. A "vita" nálatok a szavakon vannak. Ez nekem olyan, mint a szimbólika. Félreérthető. Aditi "magaslatból",( szerintem ráadásul más tudatban van, mint mi, mikor ír), míg Te idelentről , a Földről beszélsz. Ezért hiányzik a megértés.

Az is jó, ha elmondod Te hogy látod, az is jó, ha elmondja Aditi, ő hogy látja.

Igen, Aditinek meg kell tanulnia másként kifejezni magát, ha át akarja adni a tudását. Igen, rendet kell teremtenie az életében, ez is igaz. Igen, gyökeret kell vernie ebbe a világba. Tökéletesen igaz. Az is igaz, hogy a Múltban él, fáj neki, hogy ami volt elveszíti, meg a jövőbe rakja a megoldást, hogy majd ha ez lesz, meg az, minden jó lesz. Nem pedig a jelenben éli meg.

Amit szeretnék kérni tőled: ha valamit másképp látsz, tanítsd, írd le. Úgy van jól. Ha másképp látja, ne "támad le". Te vagy itt a kulcs a megértéshez. Neked kell a hídépítést megkezdened. Ha másért nem, hát azért, hogy a többiek annyit megtanulhassanak, hogy ne 1-ből, veséből mondjanak ítéletet.
Maximálisan igazad van a ködösítő megjegyzésekről is, ha ilyet tapasztalsz, kérd meg, pontosítson, mert vagy hiányos, vagy nem tiszta. Egyszóval: tanítsd meg az érthető nyelvezetre. TUDOM, hogy ez volt a célod, eddig is. Csak 1 kicsit több megértéssel finomítsd. Így csak éleződnek az ellentétek, és ha valamiben "tévesen" gondolkodik, akkor azért is hárítani fog, nem pedig a célod szerint rendbe rakni magát.

Aditi, kérlek ne ved támadásnak, sem azt, amit írtam, sem azt, amit a Sanyi írt. 2-3 világ vagytok, vagyunk. Segítsük egymást elfogadni, megérteni. Kérlek téged is, hogy a stílusodon 1 kicsit változtas, mert sokan nem értik és a tanításaidat félreértik. Nem magunkért, hanem a többiekért. Nyugodj meg, nem bántani akar itt senki. Kérlek nyisd ki a szivedet és használd a leírtakat. Meglásd, helyre kerülnek a dolgok, nem lesznek nagy viták, csak kérdések. Én sem beszélhetek buddhista kifejezésekkel, ha a többiekhez szólok, mert nem látom ki honnan jött, milyen "szakszavakon" ért. Vannak kiváló magyar kifejezéseink is mindenre. Ezek nem adnak talajt a sok félreértettségnek. Nem leszel ezzel kevesebb, csak több nyelven beszélsz. Nem jobb, ha mindenki érti mit is akarsz kifejezni?

Ennyit tudtam hozzáfűzni, rátok bízom a többit. Bocsi mindenkitől, szükségem volt mindezt veletek megosztani.

Én így látom, a tévedés jogát fenntartom.

Puszi ölelés, mindkettőtöknek!
És írjatok, ti hogy látjátok az én zöldségeimet. Igyekszem nem megsértődni, hanem a szemszögeteket megérteni, és azáltal tanulni. Tudom, Önző dolog ez is, de hol tehetem meg ezt más helyen?

De ha továbbra is a "vitát" folytatjátok, elküldelek Titeket a Mónika showba!!