Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
pelgrim képe
Ne szenvedjük el a halált !
2016. április 27. szerda, 12:50 | pelgrim

„Ki akar örökké élni?”

Hát például én, de amit már sokszor hallottam, nem úgy mint közülünk nagyon sokan az élet vége felé, betegen görnyedten, embertársaink jóindulatának kiszolgáltatva, a közösség terhére. Nem így nem akarok örökké élni. Lehet életünk vége felé már kívánjuk a halált, hogy legyen már vége a szenvedésnek. Mégis bármennyire is szépítjük a halált, marad egy rút, és emberhez nem méltó esemény életünk végén ami majdnem mindent tönkretesz.

Názáreti Jézust bőség vette körül, az élet felvirult ahol ő megjelent, a betegek meggyógyultak, a halottak feltámadtak. Alice Mortley – egy igazi lótnok – a következőképpen nyilatkozik róla:

„Hallgass Jézus Krisztusra, az Isteni Emberre, meglátod, hogy szavainak új értelme van és azok hozzád szólnak. Hogy az életet teljes teliben élheted, hogy a tested tökéletes lehet, hogy megóvódhat balesetektől és sérülésektől, hogy a legnagyobb ellenség, – igen még a halál is legyőzhető, mielőtt a vékony fátyolt eléred amely elválaszt bennünket.”
Alice Mortley: Christ in You

Jézus belátta, hogy a tudaton múlik minden. Ő az emberek tudatának felemelését látta feladatának, Csodálatos gyógyításait úgy vitte végbe, hogy felemelte a beteg tudatát arra a színvonalra, melyen az épnek látta magát, ahogyan Isten is folyton lát bennünket.

A az örök élet nem a halál után, egy bizonytalan jövőben kezdődik, hanem a születéssel. A halál elkerülésének lehetősége a tudat egy bizonyos állapotának természetes következménye mint az, amit a vallások ígérgetnek, a mennyek országa és az is, amivel fenyegetnek, a pokol.

Jézus ezt a saját életével is bemutatta, ismert az a tény hogy már kora ifjóságától kezdve folyton az „Atya dolgaiban” szorgoskodott, mondhatnánk, hogy egy életre szóló lelkigyakorlatra vállakozott, a saját személytelen öntudatának vagy isteni kilétének a Krisztunak kifejezésére, megvalósítására önmagában. Ez a törekvés ez a szorgalom meghozta neki egy magasabb rendű természeti törvány ismeretét és a képességet azt tudatosan alkalmazni, akkor végbevitt olyan dolgokat, melyeket mi csodáknak nevezünk.

Jézus elérte a tudat nak azt a magas színvonalát melyen végbement az, amit az evangélium színeváltozásnak nevez, elérte a számára 'elrendelt isteni ötlet' tökéletességét. Ez alkalommal meggyőződött arról hogy történhet vele bármi, ő tovább fog élni. Akkor képes lett arra, hogy feladata sikerének érdekében vállalja a megalázást, az iszonyatos szenvedést és a halált a kereszten. A tanítványok látták a változást Jézus testén, és látták Mózes és Illés prófétákat is megjelenni, egyikük azt is megjegyezte, hogy azok egymás közt Jézus közeledő szenvedéséről és haláláról beszéltek, de a jelenség lényegét nem értették, és a tény, hogy naponta milliók halnak meg közülük arra enged következtetni, hogy még ma sem értjük.

Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmenni, hogy elnyerjük az örök életet. Nem válunk halhatatlanná, mert egy nemes cél érdekében vállalhatjuk a halált mint ahogy Jézus tette, de továbbá nem kényszerülünk elszenvedni. A színeváltozás a halálhoz hasonlóan egy drasztikus változás – az örök élet feltétele ugyanis a változás – de nem olyan kíméletlen mint a halál. Míg a halál majdnem mindent tönkre tesz, a színeváltozás csak azt távolítja el tőlünk, ami nem hozzánk tartozik. Kíméli az életet, tökéletesíti a testet, ami valójában isteni kilétünk kivetítése az anyagi világba.

Ez kizárólag a mi felelősségünk, annak ellenére, hogy a színeváltozás a tudat állapotának természetes követketménye, nem megy végbe a mi szándékos hozzájárulásunk nélkül. Ha nem vállaljuk a felelősságet saját magunkért, ha nem törekszünk a tudat tökéletesítésére, akkor a természet végzi dolgát, arra kényszerülünk, hogy elszenvedjük a halált, testünk hanyatlik, elpusztul.

Igen, minden a tudaton múlik, azon, hogy mennyire tudjuk átadni magunkat a személytelen öntudatunknak vagy isteni kilétünknek. Nem a tudomány, hanem a tudat az örök élet kulcsa, ezzel semmiképpen sem akarom lekicsinyelni a tudományt, hiszen annak köszönhetjük hogy megengedhetjük magunknak a luxust e dolgokkal foglalkozni.