Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
GulyásÁgi képe
Sziasztok! Szerintem itt az önbizalom témában érdemes
2016. január 04. hétfő, 18:55 | GulyásÁgi

Sziasztok!
Szerintem itt az önbizalom témában érdemes átgondolni, hogy egy konkrét dologról beszélünk-e vagy általánosságban. Van egy csomó dolog amiben az ember csak úgy „véletlenül” jó és van amiben pedig nem igazán. A gyerekek nagyon okosak, teljesen mások mint a felnőtt generációk, pontosan tudják hogy miben jók és miben nem. Talán már elmúlt az a korszak, amikor amolyan „makarenkói” nevelési elvek voltak divatban, szerintem manapság sokkal általánosabb az, hogy a szülők bíztatják és dícsérik a gyerekeket, de ezek a gyerekek átlátnak a szitán és érzik hogy mi igaz és mi nem. Persze nagy különbségek vannak a pedagógusok között, de azt hiszem, hogy ez igazi jó pedagógus sokkal erősebb hatással van rájuk, mint egy olyan, akinél mindenki egyest kap, már az iskolában sem olyan rossz a helyzet, főleg ha odafigyelünk arra hogy milyen iskolát választunk.
Az ember akkor szerez önbizalmat, ha egy olyan dologban, amiben bizonytalanabb magában, sok próbálkozás után szerez némi tudást és tapasztalatot. Ha nincs alapja az önbizalomnak, akkor az a hitelesség rovására megy. Szerintem a gyerekeknél is beválik ez... Ha valamiben nem olyan jó, akkor inkább abban lehet segíteni, hogy tudjon „gyakorolni”, sikerélményt szerezni. Ha nagyon nem megy, akkor nagyon fontos vele tisztázni, hogy nem kell mindenben jónak lennie, és ugyanolyan értékes akkor is, ha valami rosszabbul megy neki. És meg kell találni azt, ami jól megy és megmutatni neki, ha nagyon nem akarja észrevenni, hogy ebben a dologban igenis nagyon jó vagy.
Az én két gyermekem közül az egyiknek nagyon erős az önbizalma, és hozzá reálisan látja magát. Ha bármi olyasmiben, amiben nem tartja jónak magát, próbálom kicsit „magasztalni” kinevet, és többször megkért, hogy inkább az őszinte véleményemet mondjam (pedig azt szoktam mondani). Mondjuk a tanulásban remek, de a külsejével nincs megelégedve. Én persze gyönyörűnek látom, de szerinte ABBAN ÉN TÉVEDEK ÉS ÉN NEM LÁTOM REÁLISAN. Szülőként ez is könnyen előfordulhat velünk.
A másik gyermekem pont az ellentéte, önbizalomhiányos, ráadásul ott van neki a „csillagosötös” bátyja, a legjobb barátja is született zseni, ő pedig hozzájuk méri magát. Vele nehezebb. Néha rosszul esik neki, ha az igazat mondom, mélyen belül erősen kételkedik magában, pedig nagyszerű gyerek, bizonyos terepeken zseniális. A nyilvánvaló értékeivel szoktam példálózni, ha valamiben úgy érzi, hogy nem mennek a dolgok, és azt erősítem benne, hogy ezek az erősségei mindig kihúzzák a csávából. És ez így is van. Ezt szerencsére el tudja hinni. Vannak jó időszakok, amikor valahogy jobban mennek a dolgok, ebből is remekül tud töltekezni, szeret visszagondolni arra, hogy honnan hova jutott, ezek szerintem erősítik őt..
Az a legfontosabb, hogy ne támasszunk hatalmas elvárásokat és próbáljuk reálisan látni a gyermekünket és abban segíteni őt hogy megértse azokat az értékeit amiben joggal lehet büszke magára.
..
Én így gondolom, de magam is kíváncsi lennék mások véleményére ...