Hallgatsz a megérzésedre?

Szia, kedves vagy, hogy reagáltál és sok mindenben egyettértek veled, vagyis jók a az észrevételeid.

A fórumokra is talán azért írók, mert így próbálok "ismerkedni". De lehet, hogy nem jól ismerkedem sem a fórumokon, sem élöben.
Talán a sok "furcsa, esetleg negativ" megállapitásokkkal akarom magamra terelni a figyelmet. ez is lehet, hogy egy pocsék (tanult?) viselkedésminta.
Hosszú ideje van ez igy, bennem, az életemben és minden változatatási szándékom kudarcot vallot.

A bensömben valóban vagy egy amolyan "hagyjanak békén" elútasitás, ez szerintem akaratlanul is megnyilvánulhat a mindennapjaimban.
sokszor vagyok olyan mértékben fáradt, hogy valóban nem tudok senkit és semmit elviselni magam körül, csal aludni akarok.
Hogy a fáradságnak egészségügyi, pszichikai oka van-e nem tudom, de tény, hogy hamar kimerülök.

A napokban vetem észre azt, hogy nem tudok büszke lenni. hogy is értem ezt?
Más vesz egy autót, amire büszke, eldicsekedik vele a rokonainak, barátainak, vagy lefútja a maratont és azzal dicsekszik el, büszkén! Vagy csak vásárolt egy cipöt és azt mutogatja, mert büszke rá, vagy arra, hogy megtanult egy nyelvet.
Évek óta nincsenek bennem hasonló érzések, mert minden közömbös vagy épp uyg érzem, hogy az enyém a legroszabb amiről kér is beszélni, megmutatni..stb.

Sajnos nem érzem azt, hogy változtani tudnék bármin is és zt gondolom, hogy a múltbéli megtapasztalásaim alapján uyg vagyok vele, hogy ugyis az van amit a sors akar, de legalábbis a mozgásterem nagyon kicsi lehet a sorsomon belül.