Boldog vagy boldogtalan vagy?

Leírtad, hogy mit tanácsolnál magadnak, ha kívülről néznéd a dolgot. Ezt azt jelzi, hogy pontosan tudatában vagy annak, hogy min kellene változtatnod ahhoz, hogy tovább tudj lépni. Mindig a probléma felismerése a legelső lépés a változáshoz. Viszont ez még kevés, mert a megvalósításért mindig saját magunknak kell tennünk. A változás kemény dolog, hosszadalmas, de mindig megéri.
Én annak idején apró lépésekkel indultam. Volt egy főnököm, aki mindig azt hangoztatta, hogy pozitívan álljunk az apró dolgokhoz is. Eleinte hülyeségnek tartottam, aztán egy idő után elkezdtem mégis alkalmazni ezt. És idővel a sok apró pozitívból egyre nagyobbak lettek.
Azt is megfigyeltem, hogy amikor határozottan szóltam az emberekhez, akkor teljesen másképpen viszonyultak hozzám, mint olyankor, amikor hatalmába kerített az önbizalomhiány.

Szerintem az, hogy csendes vagy és vékony testalkatú, nem feltétlen jelenti azt, hogy nem kell figyelni rád. Ugyanúgy lehet tekintélyt parancsoló egy nagy méretű és hangosabb szavú ember is, mint egy kisebb és csendesebb. Szerintem az a kisugárzástól függ leginkább.
Írod, hogy elég hosszú idő kell ahhoz, hogy kiismerjenek. Én ebből azt veszem ki, hogy nehezen nyílsz meg. Szerintem ha a kezdetektől nyitottabb vagy, akkor sokkal hamarabb végbe megy a kiismerés és megismerés folyamata. Ezáltal szerintem sokkal több olyan emberrel kerülhetsz kapcsolatba, akikkel hasonló a gondolkodásmódod. A soraid olvasása közben van egy olyan érzésem, hogy saját magad elé állítasz falakat. Vajon miért? Miért nem hiszel önmagadban?