Milyen gyermekkorod volt?

Szia,
Írtad, hogy volt egy vitád egy kollégáddal és egyből "ellenség" lettél. Szerintem ezt ne fogd fel ilyen súlyosan, lehet, hogy valamiért nem tetszett ennek a valakinek az ötleted, de az is lehet, hogy csak nem akarta belátni azt, hogy nem neki van igaza. Sok ilyen ember van. A szituációt nem ismerem, így csak lehetőségeket tudok felhozni.
Nyilván a kollegákat nem lehet megválogatni (hacsak nem te vagy a főnök), így marad az elfogadás.
Írtad, hogy belefáradtál sok dologba. Igazából a változás mindig önmagunkból indul el. Akció-reakció elvén, ha én elkezdek máshogy viselkedni valakivel, akkor a másik hozzáállása is megváltozik. Ezért ne várd azt, hogy a dolgok egyszercsak majd maguktól jobbra fordulnak. A változás hosszú idő, én kb. 3 év alatt szedtem rendbe magam, és még mindig van min változtatni. Szóval nem megy gyorsan, de megérte. Valahol említetted azt is, hogy másokhoz hasonlítod magad, ez szintén nem jó dolog, mert ebből kiindulva mindig lesz olyan ember, aki valamiben jobb, mint te, mivel senki sem tökéletes. :) Mindig saját magadhoz hasonlítsd magadat, pl. a néhány hónappal vagy évvel ezelőtti énedhez. Az apró sikerek is fel tudnak dobni, és a sok apró siker végül egy naggyá áll össze.

Nem osztasz meg másokkal dolgokat, mert sosem látják meg azt benne, amit te. Szerintem ne általánosíts, lehet, hogy néhány ember másképp vélekedik, viszont biztos, hogy van olyan, akinek felkeltenéd az érdeklődését, ha nem zárkóznál el a lehetőség elől. Ezzel szemben keresed a közösséget, társakat, stb. Ezt a két dolgot egymással szembenállónak érzem (társaságkeresés - dolgok meg nem osztása), a jó beszélgetések nélkül nincs jó kapcsolat, maximum felszínes és mulandó.

Az élet szerintem nem börtön. Csak önmagunkon múlik az, hogy az életet milyennek éljük meg, a körülményeinket mi teremtjük, és nem a körülmények teremtenek minket. Ha pozitív gondolatokkal élek, akkor sikereim lesznek, ha negatívakkal, akkor kudarcaim, és mivel negativitást sugárzok kifelé, az emberek figyelmét sem fogom felkelteni (maximum a hasonló negatív emberekét, és a sok negatív ember egy rakáson egymást húzza le lelkileg). Szerintem a betegségeknek is lelki okai vannak, bár ezekre sokszor nem könnyű rájönni, hogy mi is okozza azt pontosan.
Teljesen szabad szerintem senki sem lesz, amíg ez a pénzközpontú világnézet az uralkodó, de lehet valaki szabadabb, mint a nagy átlag, és már ez is nagy szó. :)

A beilleszkedésről annyit, hogy szerintem nem kell megfelelési kényszerben élnünk ahhoz, hogy be tudjunk illeszkedni, mert normális emberek között az elfogadás oda-vissza működik.