Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Valamiért olyan lettem, olyanná váltam amilyen vagyok és biztos
2015. március 13. péntek, 23:39 | azaki

Valamiért olyan lettem, olyanná váltam amilyen vagyok és biztos van egy kép amit gondolok ön magamról, egy kép amit kivetitek magamról és sok - sok kép amit mások látnak rólam.
Bárhogy is legyen, akkor is hihetetlen, hogy nem találkozom hozzám hasonló emberekkel, már pedig vannak remek dolgok, amikért érdemes lenne velem tölteni az időt.
Néha úgy vagyok vele, hogy tehet bármit, ha a sors nem akarja, akkor nem fog megtörténni, aztán vannak az életemben pillanatok, amikor a sors szinte mindet elém dob és esélyem sem lenne megakadályozni, hogy megtörténjen.
Ma is volt egy vitám a közvetlen kollégáimmal, mert az adott témában én felvázoltam egy más állás pontot, lehetőséget és persze egyből én lettem az „ellenség”. Én nem értem, hogy miért csak egy szemszögből látják a dolgokat, miért nem járják körül, vizsgálják meg több felől és persze jó magyarhoz mérten csak a rosszat látták a másik lehetőségben a jó oldala már nem is érdekelte őket.
Unom már a fentiekhez hasonló szituációkat, ezért már gyakorlom, hogy nem is megyek bele nagyobb beszélgetésekbe, nem kell nekem barátkozni, nem kell nekem elmondani a gondolataimat. De ha ez egy tanulás az élet részéről felém és pld nekem kell megtanulni valamit azáltal, hogy elutasításokat kapok, vagy épp ellenkezőleg.......ö.....nem tudom.
Belefáradtam a magányba, az elutasításokba, abba, hogy tartsam magamban az erőt a lelkesedést és abba is hogy fogadjam el a helyzetemet, vagy épp abba, hogy változzam meg. Mindegyik verzióból elég volt.
Mit teszek? Már semmi extrát, dolgozom, bevásárolok, elvégzem az otthoni tennivalókat és ha kedvem van elmegyek múzeumba, kirándulni, kerékpár túrázni, pár nagyobb találkozóra, vagy ha itt a nyár akkor strandolni.
A legtöbb negyven feletti ember ezt teszi, vagy ennyit sem és a szolid tevékenységeim közben az eltelt évek alatt rengeteg embert ismertem meg, de egyik ismeretségből sem lett semmi, max köszönünk egymásnak, de ha valaki engemet érdekelne is mint ember, ez visszafelé nem szokott működni, mert valahogy irányomba soha nem érdeklődik senki.
Ez az egész „más - ság” nem panasz a részemről mások felé vagy másokról, csak az van, amit írtam, hogy nem tudok kivel beszélgetni, hiányzik az életem társas része.