Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
további bátorítás
2015. március 02. hétfő, 11:56 | Michaelita

Jómagam azt tapasztalom, hogy elég sok esetben az is elég, hogy felismerjem/beismerjem, hogy félelem van bennem és hagyjam, hogy a hozzá társuló érzések, érzelmek előjöjjenek belőlem és nyíltan megéljem, átéljem őket.

Amint ezeknek a kísérő érzéseknek, érzelmeknek az átélése megtörtént, egyrészt kiürül belőlem az adott érzés, érzelem (mert hagytam létezni, s ezzel elismertem létét és így betöltötte küldetését), másrészt a továbbiakban nem hat rám - kényszerítő módon -. hanem gondolataimban, érzelmeimben és cselekedeteimben is szabad vagyok.

Sokat el is gondolkodom mostanában azon, hogy vajon az érzelmeknek mekkora szerepük van az életünkben? Mekkora szerepük és jelentőségük van azon kívül, amekkorát tudatosan hagyunk nekik?
Hisz - az érzelmeimmel együtt vagyok ember, velük együtt tartok emberi mivoltom megélésének valamelyik részében, de ugyanakkor nem is vagyok azonos sem az érzelmeimmel és jóval több is vagyok, mint a gyorsan változó érzelmeim.