Elég nehéz téma, de lehet hogy nem árt egy kis szembenézés, véleményezés. Elég fontos, hogy nem érdemes azt hinni senkinek, hogy mivel ő már többet tanult, tapasztalt ezért „jobb”, „tisztább”, „okosabb”, ezzel, gondolom, rosszfelé lehet elszállni, vagy legalábbis nem lehet előre haladni.
Muszáj mindenkire úgy nézni, mint fejlődőképes magunkhoz teljesen hasonlóra, aki akár el is bukhat bizonyos dolgokban, de lehet hogy csodák vannak benne. Egyetértetek ezzel? Vagy ez naivitás ?
De roppant megnyugtató, sőt felemelő tud lenni egyszerűen elfogadni a másságot – a saját másságunkat - , persze a fentiek figyelembevételével.
Szóval tényleg, van aki nem tisztítja maga után a vécét vagy kidobálja a kocsiból a szemetet.. Ki teszi ezt? A gyerekek és az átvitt értelemben gyerekek. Nem tanította meg senki, vagy mindig más csinálta meg helyette a piszkos munkát, hát észre sem veszi, hogy valami nem stimmel. Fejet leahjtó, „sunyin menekülő” ember szintén tényleg van, de nem biztos hogy jó ötlet ítélkezni senki felett - ezzel nem azt mondom Jaguár hogy ítélkeztél, mert tényleg nem- , amíg nem jártál 2 hétig a mokaszinjában :) ahogy a valamilyen hasonló „dakota” mondás tartja. ( van egy levelezés / fórumtéma az ítélkezésről)
Ahogy haladok az utamon egyre inkább találkozom olyan emberekkel, akik hozzám hasonlóak. Ez jelentheti azt is, hogy alapvetően problémám volt azzal, hogy kihez tudok közeledni/ kapcsolódni és kit engedek közel, de azért valamit kupálódok lassacskán. Ha ilyen „hozzám hasonlóak” közegébe kerülök, az olyan néha mint valami kellemes drog. Annyira jó érzés : úúú itt mindenki pont olyan nyakatekert, mint én. És ebből elég fájdalmas visszatérni a valóságba, nagy koppanás.
De nem lehet mindig „buli” ... Vagy igen ? Nem is tudom :)
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Elég nehéz téma, de lehet hogy nem árt egy kis szembenézés, véleményezés. Elég fontos, hogy nem érdemes azt hinni senkinek, hogy mivel ő már többet tanult, tapasztalt ezért „jobb”, „tisztább”, „okosabb”, ezzel, gondolom, rosszfelé lehet elszállni, vagy legalábbis nem lehet előre haladni.
Muszáj mindenkire úgy nézni, mint fejlődőképes magunkhoz teljesen hasonlóra, aki akár el is bukhat bizonyos dolgokban, de lehet hogy csodák vannak benne. Egyetértetek ezzel? Vagy ez naivitás ?
De roppant megnyugtató, sőt felemelő tud lenni egyszerűen elfogadni a másságot – a saját másságunkat - , persze a fentiek figyelembevételével.
Szóval tényleg, van aki nem tisztítja maga után a vécét vagy kidobálja a kocsiból a szemetet.. Ki teszi ezt? A gyerekek és az átvitt értelemben gyerekek. Nem tanította meg senki, vagy mindig más csinálta meg helyette a piszkos munkát, hát észre sem veszi, hogy valami nem stimmel. Fejet leahjtó, „sunyin menekülő” ember szintén tényleg van, de nem biztos hogy jó ötlet ítélkezni senki felett - ezzel nem azt mondom Jaguár hogy ítélkeztél, mert tényleg nem- , amíg nem jártál 2 hétig a mokaszinjában :) ahogy a valamilyen hasonló „dakota” mondás tartja. ( van egy levelezés / fórumtéma az ítélkezésről)
Ahogy haladok az utamon egyre inkább találkozom olyan emberekkel, akik hozzám hasonlóak. Ez jelentheti azt is, hogy alapvetően problémám volt azzal, hogy kihez tudok közeledni/ kapcsolódni és kit engedek közel, de azért valamit kupálódok lassacskán. Ha ilyen „hozzám hasonlóak” közegébe kerülök, az olyan néha mint valami kellemes drog. Annyira jó érzés : úúú itt mindenki pont olyan nyakatekert, mint én. És ebből elég fájdalmas visszatérni a valóságba, nagy koppanás.
De nem lehet mindig „buli” ... Vagy igen ? Nem is tudom :)