Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
jaguar képe
Hasonlóképpen
2015. február 17. kedd, 10:47 | jaguar

Pont ez a téma foglalkoztat engem is mostanában - többek között. Inkább te is szerintem, nem másabb, hanem teljesebb, igazabb vagy a nagy átlagnál. De valahogy ez, mintha azzal járna, hogy ahogy a szervezetben is az egészséges sejtek kivetik magukból az egészségtelent, itt pedig a világ az, ami túlnyomórészt beteg, elmaradott és az egészséges sejtek nem illenek bele. Tehát nem vagy a helyeden, meg kell találni azokat az embereket valahogy. De az is lehet hogy ez pont hogy egy magányos út.

Olvastam nemrég egy jót, érdekes dolog, hogy miért van ez így, ha egyáltalán így van, vagyis törvényszerűség, hogy egy szint után óhatatlan a magány? "a sámán a nép között járó csodatévő, gyógyító vajákos. Tanítványai vannak. eltartatja magát. Az univerzum rejtett összefüggéseit használja. => Egy szinttel feljebb: A mágus, aki elvonulva él, van 1 fő tanítványa, az univerzum rejtett összefüggéseit használja és érti. Inkább már csak gazdagoknak dolgozik, sok pénzért. => Legmagasabb szint: Táltos, Isten társteremtője. Az Univerzum összefüggéseit magas szinten tudó, alakító lény. Elvonultan él, nincs szüksége semmire, senkire, nincsenek tanítványai, a szellemvilág testvére, növények, állatok barátja."

Én pl képtelen vagyok egy jó bulit, egy jó kirándulást, akármit összehozni emberekkel. Hosszú évek óta figyelem ezt, valahogy nem vagyok igazán hatással rájuk vagy nem is tudom, egyszerűen csak nincs jó beszélőkém, ami a mai világban a sikerhez elengedhetetlen? Meg sokszor van az, hogy számomra kedves embereknek nem vagyok igazán fontos, de persze van ez fordítva is. Próbálom elfogadni és nem foglalkozni senkivel, csak aki keresi a társaságom, azzal van a dolgom, rá kell figyelmet szentelnem, a többit elengedni.
Munkahellyel, zenekarral kapcsolatban ugyanez a helyzet. Nem tudok igazán jól funkcionálni, beosztott, másodhegedűs szerepben, csak ha én vagyok a magam ura. Zenekart sem tudok összehozni évek óta, egyszerűen nem kapcsolódnak hozzám emberek, ahova meg én kapcsolódtam anno, az meg kényelmetlen volt. De elfogadtam már, szólópályán kell nyomni, majd ahogy én tudom, akarom, munkában, zenében és lehet hogy magánéletben is.

Az a helyzet szerintem, hogy egy bizonyos spirituális szint után annyira eltávolodik az ember az átlag masszától, hogy szinte elkezdenek félni akárcsak a pillantásától, jelenlététől más emberek. Rájöttem már, hogy azok az emberek ezek, akik nem őszinték. Akik képmutatóak, takargatnivalójuk van. Épp ezért viszont, ma már úgy látom, nem elsősorban szimpátia és még csak nem is spirituális szint alapján kell szortíroznom az embereket magam körül, hogy kiknek a társaságát keressem és kikét nem. Az egyetlen szűrő az őszinteség. Ki mennyire őszinte, igaz ember. Aki nem az, óhatatlanul is energiát fog elszívni tőled ha majd ragaszkodsz hozzá. De próbálok nem ragaszkodni semmihez és senkihez, aki megkeres azzal foglalkozni, de szembesíteni, ha energiaszerző játszmára menne a dolog. Mert rengeteg kapcsolat erről szól. És akkor a másik tudtára adni ezt, valahogy. Na ez még egy nehéz műfaj.
Én így látom ezeket a dolgokat, érdekelne mások véleménye is.