Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
miért halunk meg?
2014. március 04. kedd, 20:13 | Michaelita

Én simán azt is el tudom képzelni, hogy arra is szükségünk van, hogy ahogy az életet és az élettel járó misztériumokat megtapasztaljuk, ugyanúgy egyszercsak meg szeretnénk tapasztalni valami többet, valami mást: mondván, mostmár az élet egy-egy részletét megismertem, mostmár szeretnék megismerni ennél még valami rejtélyesebbet is, s vágyunk a halál misztériumának megtapasztalására, mint afféle nagy kihívásra.

Vagy például, amikor az élet már nem nyújt elég tanulnivalót (mert elzárjuk magunktól), nem nyújt elég megélnivalót (mert elfáradtunk), akkor beszűkítjük az élet-lehetőségeinket és feladjuk az élet megértésére, megélésére vonatkozó vágyainkat, megfáradva, bekorlátozva visszavonulót fújunk.

Vagy még olyan is lehet, hogy az életünk tablóját áttekintve rájövünk, hogy nem azt csináltuk, amit szerettünk volna és ebben a tudatban megcsömörlött emberként visszavonulót fújunk.

Egy biztos. A halál nem csak megtörténik velünk, hanem lelki és szellemi szinten mintegy megidézzük magunknak, még akkor is ha erről nincs is tudomásunk.

Az életünkben van 2-3-4 olyan elágazási lehetőség, amikor meghalhatnánk akár (néha csak egy "hajszálon" múlik) és mi ott és akkor döntünk, hogy még maradunk, még van feladatunk, még van kihívásunk, még van erőnk, még vannak lehetőségeink, még van hozzá elég kitartásunk.

Szerintem az a legnagyobb gond, hogy amíg még nagy bennünk a halálfélelem, addig tulajdonképp az élettől is félünk. Ha a nagy halálfélelem átmegy egy viselhető, normális mértékűként kezelhető méretűbe, akkor merünk úgy őszintén és igazán élni és értékelni az életet.