Ezt a problémát csak több nekifutásra látom megoldhatónak.
Önmagadat kell elfogadnod és megszeretned, mert csak utána fognak mások is elfogadni és/majd megszeretni.
Ettől függetlenül a tény az, hogy bezáródtál önmagadba. Erre csak az a megoldás, hogy ha nem akarsz magányos maradni, akkor nyitnod kell kifelé.
Azt mondják, hogy amire vágyunk, azt kell megadnunk másoknak.
Tehát Neked kell másokat meghallgatni, Neked kell a beszélgetést kezdeményezni, Neked kell nyitnod kifelé és Neked kell jó hallgatósággá válnod ahhoz, hogy majd ugyanezeket Te is megkapd kívülről.
S persze mindezt csak együttérzéssel, a kellő tapintattal és semmit sem erőltetve teheted, hogy oda érkezz, ahova szeretnél és ne oda, hogy elutasítanak.
Persze mindez akár kisebb veszélyeket is rejt magában, de az mind megéri, mert arra fogsz rádöbbenni, hogy ezzel a problémával nem vagy egyedül. Azzal fogsz szembesülni, hogy mások is társaságra, figyelemre, meghallgatásra, együttérzésre vágynak.
A veszélyek csak annyiban állnak, hogy kaphatsz esetleg elutasítást is, ami nem belül fáj, hanem csak a személyiség periférikus részén, tehát begyógyítható. Meg találkozhatsz olyan emberekkel, akiket majd nem szívesen hallgatsz meg, de ebben előbb-utóbb kiváló rutinod is lesz.
S az lehet még, hogy többet kell meghallgatnod, mint amennyit mesélni tudsz, de hamar meg fogod tanulni, hogy hogyan vess véget az ilyen nem kívánt dolgoknak.
Ha mindez túl soknak tűnik, maradhatsz ebben az állapotban is, de azt már tudod, hogy ez nem jó (hiszen ezért írtál róla).
Ezért hát bátran (önmagadat bátorítva) fogj neki a változtatásnak, nincsen veszteni valód, csak sok-sok értékes tapasztalatot és önbecsülést szerezhetsz.
Kezdetnek egy-egy másoknak tudatosan küldött bátorító mosollyal is élhetsz akár.
Mindegy bármit is teszel, csak figyeld a hatásokat az embereken és befelé önmagadon is.
Sok szerencsét és kitartó próbálkozást! Mert ez másként nem megy!
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Ezt a problémát csak több nekifutásra látom megoldhatónak.
Önmagadat kell elfogadnod és megszeretned, mert csak utána fognak mások is elfogadni és/majd megszeretni.
Ettől függetlenül a tény az, hogy bezáródtál önmagadba. Erre csak az a megoldás, hogy ha nem akarsz magányos maradni, akkor nyitnod kell kifelé.
Azt mondják, hogy amire vágyunk, azt kell megadnunk másoknak.
Tehát Neked kell másokat meghallgatni, Neked kell a beszélgetést kezdeményezni, Neked kell nyitnod kifelé és Neked kell jó hallgatósággá válnod ahhoz, hogy majd ugyanezeket Te is megkapd kívülről.
S persze mindezt csak együttérzéssel, a kellő tapintattal és semmit sem erőltetve teheted, hogy oda érkezz, ahova szeretnél és ne oda, hogy elutasítanak.
Persze mindez akár kisebb veszélyeket is rejt magában, de az mind megéri, mert arra fogsz rádöbbenni, hogy ezzel a problémával nem vagy egyedül. Azzal fogsz szembesülni, hogy mások is társaságra, figyelemre, meghallgatásra, együttérzésre vágynak.
A veszélyek csak annyiban állnak, hogy kaphatsz esetleg elutasítást is, ami nem belül fáj, hanem csak a személyiség periférikus részén, tehát begyógyítható. Meg találkozhatsz olyan emberekkel, akiket majd nem szívesen hallgatsz meg, de ebben előbb-utóbb kiváló rutinod is lesz.
S az lehet még, hogy többet kell meghallgatnod, mint amennyit mesélni tudsz, de hamar meg fogod tanulni, hogy hogyan vess véget az ilyen nem kívánt dolgoknak.
Ha mindez túl soknak tűnik, maradhatsz ebben az állapotban is, de azt már tudod, hogy ez nem jó (hiszen ezért írtál róla).
Ezért hát bátran (önmagadat bátorítva) fogj neki a változtatásnak, nincsen veszteni valód, csak sok-sok értékes tapasztalatot és önbecsülést szerezhetsz.
Kezdetnek egy-egy másoknak tudatosan küldött bátorító mosollyal is élhetsz akár.
Mindegy bármit is teszel, csak figyeld a hatásokat az embereken és befelé önmagadon is.
Sok szerencsét és kitartó próbálkozást! Mert ez másként nem megy!