Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Egy "kicsit" más megélés....
2013. december 28. szombat, 15:33 | Aditi

Idén érzékeltem tisztán a Karácsony ünneplésének teljesen illuzórikus mivoltát. Annyira áthatott, h energiát kellett tennem abba, h egyáltalán a minimális rituáléhoz hozzá tudjak járulni. nem tudom, mi lesz jövőre, lehet, h felrúgom a tradíciókat. ha már nem bírja el a lelkem, akkor tutira. Mindenesetre ha még lesz fám, műfa lesz, az biztos.

Eddig is jellemző volt, h a fény energiáit nagyon tisztán át tudtam élni. Visszaemlékszem gyerekkoromra, fiatal felnőtt koromra. Olyan sokáig. Mostanára teljesen letisztult bennem mi is történik. Semmi olyasmi, amit érdemesebb ünnepelni, mint mást. Egy természeti változás, egy nagyon fontos és erős természeti változás, ami tükre egy szelleminek. Minden csak szimbólum. A Jézusról szóló mese, a vallással meg a Bibliával együtt. A születés, az újjászületés, minden. minden csak szimbólum.

Kell egyáltalán ünnepelni, Már ez is felvetődött bennem. Pedig az ünneplés nagymestere voltam mindig is. Imádtam ünnepelni és ünneppel a lelkemben járni kelni, nem csak karácsonykor. minden alkalommal. Emlékszem, gyerekkoromban minden reggel új ünnepre adott inspirációt. és ünnepeltem.

Érdekesek a mostani tapasztalataim. majdcsak letisztulnak. csak figyelem őket.

Talán csak megfigyelni kell. ugyanazzal az örömmel, az ok-nélküli örömmel, amivel születtünk. és figyeljük magunkat, az életünket, a testünket, az elménket. A változásokat, a természetet és ahogy ezzel együtt változunk. Részei vagyunk ennek az egésznek.

Feltűnően nehéz napok voltak 21-ke és 22dike nekem. Azt hiszem megszenvedte a testem a változást. Együtt élünk a változásokkal, a természettel, e felől nincs kétségem. Részei vagyunk az egységnek.

és ez önmagában is csodálatos -ha annak látjuk.

Ezen kívül semmi egyéb nem történik.

Az a fura érzés kerített hatalmába, hogy szeretném levetkőztetni csonttá ezt az ünnepet. Mintha a mátrixot le tudnám bontani. Le róla a vásárlási lázat, a rohanást, az autók dudálást és a baleseteket, a rendőröket, az ideges embereket, a zsúfoltságot, a kivágott fák halmait, a kereskedőket és a vigyort az arcukon, a fa műanyag és egyéb díszeit, a mézeskalács-házikókat, a pénzt, az ajándékot, az ünnepi vacsorát, a kínai csillogó ruhákat és ékszereket, a nagymama halászlevét, a terítőt, a szünetet, a munka-nélküli napokat és mindent, mindet.

és megcsodálni tudni így, meztelenül a téli napforduló történéseit. Belül. vagy csak hagyni, minden nélkül. Mert így van.

Azt hiszem a magam számára, idén megtettem ezt. Most már csak bánnom kell megtanulni a hazugságokkal, amik ezt az egyszerű változást kísérik a társadalomban amiben élek, a kultúrában, a vallásban, a családban. Majd jövőre.

N.