Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Haláltapasztalat után felébredés,megvilágosodás
2013. december 20. péntek, 13:53 | Zsolt3 (útkereső)   Előzmény

Sziasztok.
Megosztom veletek a haláltapasztalatomat,ami 1,5 éve történt velem.

Sok sok szenvedés után jutottam el arra a pontra, hogy nem tudok megszabadulni a szenvedéseimtől. Mély depresszió, pánik, poszttraumás szindróma gyötört, testileg, lelkileg, mentálisan. Egyszóval a pokolban voltam. Orvos, önkutatás, olvasás stb. Semmi de semmi nem oldotta a szenvedést.

Azonban mindig azt mondtam magamnak. Nem leszek olyan gyáva, hogy önkezemmel vessek véget a szenvedésnek. Ha meghalok, hát akkor öljön meg a szenvedés. Nem segítek neki.

Annyit tudtam a traumáról,hogy a gyász ami oldja. Hogyan is gyászolhatnék,mikor ennyi pokoli érzés gyötör? Kérdeztem magamtól.
Hogyan lehet egyáltalán a pokolban gyászolni?

Ha gyász van ott akkor valami halál elmúlás, kell hogy legyen.

Hogyan hozhatnám be a gyász érzését? Ezen tűnődtem. Hajlandó voltam már mindenre csak legyen valami megkönnyebbülés, valahogy szabaduljak.

Jobbat nem tudtam kitalálni, mint azt hogy elképzeltem, hogy meghaltam. A pap áll a koporsóm előtt és gyász éneket énekel.
Ezt a gyász éneket dúdoltam magamban reggeltől estig. 3 napon keresztül.

A szövege a következő volt. De gondolom mindenki ismeri. Istenem örök atyám szent kezedbe adom lelkem. Légy te az én igaz bírám engedj vissza országodba engem.

Azonban nem jött az igazi áttörés. Nem lettem jobban.

A harmadik nap reggelén bementem dolgozni.
Teljes feladás érzés volt bennem. Eljutottam arra a pontra,hogy nem tudok mit csinálni. Megtettem mindent. Képtelen vagyok már több erőfeszítésre. Belefáradtam a harcba.

Azon tűnődtem, még hogy mi lehet az ami ezt a végtelen erős szenvedést okozza.(könyvben utaltak rá, hogy van valami ami a traumát fent tartja)Csalódás, szenvedés, vagy mi amit éreztem és nem került feldolgozásra? ezen gondolkodtam.

Aztán derült égből, mint a villámcsapás. Mélyen belülről jött egy gondolat, ami azt mondta. Meg kellett volna halnod. Ezt kellett volna átélni.

És elkezdődött. Összerándult a gyomrom.

Az egész lényemet a has közepére húzta. Próbáltam kiabálni segítségért, de már hang nem jött ki a torkomon. Rátámaszkodtam az asztalra. Olyan erősen olyan gyorsan jött az elmúlás érzése, hogy tudtam semmire sincs időm. Ide mire orvos vagy mentő kiér. Rég halott leszek.

Próbáltam még a feleségemet felhívni, de már nem tudtam cselekedni sem. Túl késő volt már bármit is tenni.

Megszűnt a látás, megszűnt a hallás. Megszűnt minden érzékelés. Eltűnt a világ.

Azonban belül teljesen éber voltam. Sokkal éberebb mint valaha.

Rettenetes halál félelem jött. Tudtam itt most végem. Meghalok.

A gyomromból a szorítás elindult fel a fejem irányába. Ahogy a mellkasomba ért éreztem ahogy szakad ki a lelkem.

Imádkozni kezdtem. Jézus Krisztushoz. Kértem legyen velem fogja a kezem, mert nagyon félek.

Kértem ha lehet engedjen vissza az életbe, szeretném felnevelni a gyerekeimet.

A testből való kiszakadásom azonban folytatódott.
Teljesen éber voltam és figyeltem mi történik.
Elértem arra a pontra hogy megadtam magam. Beletörődtem, hogy meghalok.

Teljesen felment a fejembe eltűntem úgy ahogy voltam. A fejemen keresztül távozott mindaz ami én voltam a halállal együtt.

Amikor újra megjelent az érzékelés és vele együtt a világ, teljesen más helyen voltam.

Körbe néztem. Most élek vagy meghaltam? Nagyon mély csend volt bennem és kívül is. Isteni béke érzés járt át. A szenvedést a testi fájdalmat mintha kimetszették volna belőlem. Odamentem valakihez, hogy válaszol e nekem. Lát e egyáltalán? Válaszolt. Uhh, élek, gondoltam.

Fáztam. Tavaszi meleg volt, de fáztam.
Kép jelent meg előttem. temetést láttam.
A koporsóra a nevem volt felírva.
Gyászolók sírtak.

Nagyon mély gyász jelent meg bennem. Olyan hideget éreztem ami lehetetlen lett volna akkor kb. 20-25 fok lehetett.
Tudtam ez az a gyász amit éreznem kellett. A saját énem elvesztésének a gyásza.

Boldog voltam hogy élek a szenvedések távoztak. Nyugalom és béke járt át.

Még a rá következő 2 napban átéltem ugyan ezt, de a harmadik nap már kiröhögtem a halált. Tudtam, hogy nincs hatalma felettem. Mi már soha nem fogunk találkozni. Hallhatatlan vagyok.
Ekkor ébredtem fel. Új világba érkeztem. Újjá születtem. Kegyelmet kaptam. Isteni kegyelmet.

Szivesen válaszolok,ha van aki szeretne kérdezni.skyp cimem zsolti386