Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Mi van veletek?
2009. július 19. vasárnap, 2:39 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Mi ez a béka dolog nem értem?

Szeretnélek megkérni titeket, mindenki álljon most meg 1 kicsit.

A düh, a sértettség rossz tanácsadó.

Aditi "csak" megértést akar.

Míg a másik vélemények már kezdenek ostrozozóvá vállni.
Nem ez a megoldás. Mint 2 dacos gyerek, a csak azért is nekem van igazam harcban.

Aditinek is vannak hibái, de mindenki rendelkezik jó párral, szerintem. Az viszont nem jó, ha harcolunk. Ez igaz Rád is Aditi, most ne haragudj, ez van. Lehet Sanyitól, vagy mástól tanulni, de önmagam "megőrült" időszakából merítve, "támadás" ilyenkor minden jó tanács is.

Aditi,
kérlek nyugodj meg, és kezd tiszta lappal. Végy elő 1 lapot , összegezd, mi zajlik az életedben. A miérteket már látod, a hogyanokat meg megkapod, ha elvonatkozol, nem pánikolsz. Tedd a lapot a párnád alá, és próbálj meg rá aludni egyet. A régiek is nem véletlenül mondták ezt a "problémákra".
De kérlek Téged, ne így próbálj reagálni. Csak magadat készíted ki. Van pont elég "bajod", mintsem erre pazarold az energiádat. Inkább használd a dühödet a csakazért is meggyógyulokra, mint erre a blogra, ebben a formában.

Többiek:
Vannak tények, igazságok amiket leírtatok, de kérek mindenkit, fejezzük ezt be. Ha mindenki annyira tudatos lenne, akkor felismerte volna a düh miből fakad, és nem reagálja túl a leírtakat, akár milyen "durva" dolgok is le lettek már írva. Szerintem a düh mutatja kiben milyen blokkok vannak lerakódva még. Mindenki maga döntse el, mit tesz, min kell még dolgoznia, 1 biztos, egymás lerohanásával elveszik az őszinteség, ami pont jó ebben az oldalban. Ki mer majd bármit is kinyílvánítani ilyen heves reagálások után? Lehet, hogy aki majd nem mer, csak itt tudná kibeszélni, vagy megoldást találni a fejlődése során bekövetkezett dolgaira. Szálljunk magunkba, és tegyük fel a kérdést: ismerem a másik határait? Ismerem a mértéket? meddig mehetek el a tanácsadásban?

Skorpió vetette fel egyszer az együttérzés fogalmát. Számomra ez annyit tesz: igen, megértem mi zajlik a másikban, átérzem, a dühét, fájdalmát, mert ezt már én is megéltem. De nem sajnálatból "segítek" a másiknak, hanem a távlatból látom az összességét a problémának. Látom miből lett, mi van most, mi a teendő. Kicsit olyan, mintha Isten szemével nézne az ember a "gyarló egyedre".

Szerintem ennek a blognak ez a nagy tanleckéje.

Aditi megkapot minden infót, majd tanul belőle annyit és akkor, amikor itt az ideje.

Aditi, vedd le a sértődés, az engem üldöznek és senki nem ért meg szemüvegét, inkább próbáld meglátni a kezeket, amik segítségedre nyúltak és ne harapj beléjük. Erős vagy, erősebb mint gondolnád, csak hagyd a dolgokat meg az elmélkedést most 1 darabig, semmi mást nem teszel magaddal így csak begolyózol. Nyugi, a többiek sem akartak keresztre feszíteni, csak a heves reakciók ezt váltották ki az emberekből. Egyszer majd belátod, Te is , más is hibázik, és ez így van jól, mert nem vagyunk mi sem Buddhák, sem Istenek, csak emberek.

Ölellek és tedd a dolgod, mert sajna nincs más, aki tényleg segíthet, csak TE. A tanácsok is csak szavak, ha nem követi őket cselekedet, akkor csak álmok maradnak.

Béke (ez lenne a Béka?? :) )

Ha bármi van, tudod az e-mail címem. Még mindig áll a dolog: csak a tettek Rád hárulnak. A TE UTAD, HÁT JÁRD: nem baj, ha kiborulsz, csak ismerd fel, és ne bánts másokat ezért,
pusz,

és mégegyszer
Béke