Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
GulyásÁgi képe
Tanítások
2013. november 01. péntek, 22:28 | GulyásÁgi

Én úgy gondolom, hogy a „tanítóknál” elkülönül a „tanító” és az ember. Az a legerősebb, ha valaki mesterként és emberként is hiteles, de nem baj, ha kettéválik., mert veszélyes is lehet ha valakire a tanításai miatt annyira felnéznek, hogy nem látják benne az esendő embert. Az nagyon varázslatos és ritka, ha a mesterben van valami mély emberi dolog is, ami megérinti a tanítványt és amiért kialakul valamilyen feltétel nélküli bizalom és tisztelet, mondjuk úgy hogy HIT. Ha ez egyszer kialakul, akkor a tanító emberként már nem nagyon tehet olyat, amitől hiteltelenné válna, bármelyik minőségében. Végül is a hit akkor az igazi, ha nem rombolható le. Ebben van egy kis veszély és nagy felelősség a tanítón, elvégre a határokat neki kell kijelölni.
Szerintem nem kell, hogy egy mester feltétlenül emberként is feddhetetlen legyen, vagy nem is kell ismerni őt emberként annyira, hogy tanítóként tisztelni tudjam. Ezekben az esetekben a TANíTÁS az, „aki” megtalál, nem fontos, hogy ki adja át. Ezek nagyon érdekes dolgok, amikor egy mondat, egy könyvben egy fél oldal, valaki ismeretlen szájából pár gondolat megtalál és pont azt a tanítást adja, amire a továbblépéshez szüksége van az embernek.
Szerintem nincs is olyan, hogy egy tanjtás azért elvesztené a hitelességét, mert a tanítást átadó ember hibázik, vagy kiderül róla valami. Sokan gondolják ezt másként, például a politikában sokan nem az elvet, hanem az embert követik, és ez annyira szomorú!!!!!!!! És olyan általános is.
De visszatérve a tanításokra, szerintem nem lehetséges egy tanításra megharagudni, csalódni benne vagy ilyesmi, hiszen mikor a bizonyos tanítás megtalálja az embert, akkor az általában óriási segítség, jó érzés, valami ami segít megérteni valamit vagy továbblépni valamiből, és ez utólag nem értelmezhető át.
A tanítók felé nálam vagy kialakul valamilyen szeretet vagy nem, ez nem befolyásolja azonban a tanításuk hitelességét. Vagy tud mondani valamit, vagy nem. Valami köze azért van a hitelességnek a szimpátiához, vagy inkább az ”elvarázsoláshoz”. Ha tetszik egy film, egy könyv, egy vers zene, stb, mert ad valamilyen érzést, élményt akkor természetes, hogy elkezdjük kedvelni az elóadót, alkotót, van aki rajong, misztifikál stb. Kicsit hasonlít. És nem vonnak le az alkotások értékéből a művészek esetleges elcseszett „ügyei”, legalábbis nálam nem