Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Gondolataim a témáról
2013. november 01. péntek, 1:18 | Szabó_Péter

Mivel, Sanyi, nem ismerlek baráti szinten, mint innen többen mások, így nem tudom azt mondani, hogy példakép lennél nekem, mint tanító... viszont, amiket csinálsz, a gyakorlatok/előadások, azok számomra jók és tetszenek.

Ha esetleg olyat tudnék meg, ami "lerombolná" ezt a tanítói imidzset, akkor amiket megcsináltam közülük és megvolt a saját tapasztalatom, akkor úgy azért más lenne a helyzet, mert azokból a dolgokból van saját tapsztalatom/felismerések is, és akkor tudom, hogy az hiteles... Ha meg, olyan valami "kiderült dolog" miatt veszteném el a "hitem" benned, mint tanítóban, akkor nesze nekem tudatlanságom... Én most azt mondom, hogy képes vagyok külön választani a tanítót a tanítástól...

Már csak azért is, mert lehet, hogy pl olyan emberek vannak az életembe, akiknek nem sok közük van a "lelki tanításhoz", de a jelenlétével, a maga "tudatlanságával" tud olyanokat mondani, cselekedni, amin csak pupillázok, hogy micsoda felismeréseim vannak belőle, vagy éppen miket tanít...
Ebből kifolyólag, szerintem, már sok dologban jutottam annyira, hogy inkább a tanítás fontosabb, mint a tanító személye, vagy ő épp "szent" vagy nem... :)

A másik, meg, hogyha valaki ilyen tanítónak viszi magát és ő ott belül zéró tanítói kvalitásokkal bír, vagy épp tanító, csak önértékelési zavarokkal kűzd, akkor az élet visszajelzi neki, aztán ha nem képers tanulni ezekből, akkor megkérdőjelezhető a tanítói képessége is, szerintem... Üres pohárba lehet tölteni, a telibe vagy ami le van fedve(=zárva) abba nem sűrűn...

Szerintem, a tanuló tudatosságától függ, hogy képes e hamis tanítótól is tanulni.

Másik oldal:
Szerintem (lelki)tanácsadásnál, ha az illető saját tapasztalatból ad tanácsot, tehát, hiteles, akkor hatékonyabban fogja a másik is elfogadni a dolgot. Meg, arról nem beszélve, hogy "ami kint az bent", így, ha valaki csak úgy osztogatja a tanácsot, mint más a szórólapot, amiből ő maga sem fogadott meg semmit, akkor erős a gyanú, hogy a másiknak is csak gondolati szinten marad meg...

Amikor én mondogattam ilyen tanácsokat és nem csináltam, akkor a másik sem nagyon csinálta, aztán ahogy én is csináltam dolgokat (pl meditációk, lettek felismerések), akkor úgy tükröződött vissza a másikban, mert ő is megfogadta a dolgot és csinál gyakorlatokat...

Hogy én mennyire vagyok hiteles? Valamiben igen... De valamiben nagyon nem... vannak még öntudatlanságaim, önámítások, és amíg magammal szemben nem látok tisztán, addig az adott dologban a másikat sem tudom kellő szintű információval... Az meg, hogy a másikat összezavarni hazugságokkal, egyfelől lehet oké is, ha neki az kell, de alapból, szerintem egy bizonyos tudatosság felett nem menő már... :)

Mások szerint? Vegyes a kép... Valaki szerint, ne dirigáljak, mert 4 fal közül mit tudok én! Valakinek meg bejön, pl ahogy vezetek egy-egy gyakorlatot felvételről... Meg, amiket mondok... volt már, hogy hónapokkal később kaptam visszajelzést, hogy beért a dolog az illetőnél és igazam volt... :)

De ne csak lelki tanítás... Voltam kint Angliába, írtam róla egy "hogyan csináljuk Angliát" írásokat... Sokaknak tetszik (nem olyan sok ember, de az a pár akiknek segítettem, már azért is megérte) és eddig két embertől kaptam csak úgy, kérés nélkül, visszajelzést, hogy szerintük mennyire jó és hasznos, amit én összerendeztem, leírtam és megosztottam velük. :)