Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
GulyásÁgi képe
Ikertestvéres személyes tapasztalat
2013. október 16. szerda, 10:10 | GulyásÁgi   Előzmény

Nekem van személyes tapasztalatom ebben a témában, amit szívesen megosztok Veletek, mert nagyon érdekes és tényleg nem semmi. Igaz nem családállítás módszerrel jött ki, de valami hasonló módszerrel sikerült kitisztázni. Óriási teher volt előtte és nyoma sincs a problémának azóta, pedig már több mint egy éve történt az oldás.
Az volt a belső meggyőződésem, hogy ha nekem valami jó az életemben, akkor azzal másnak bajt okozok, emiatt nagyon erős és megmagyarázhatatlan bűntudatom volt azzal kapcsolatban, hogy nekem valami jó az életemben. Nem tűnik ez olyan nagy problémának, de ezzel abszolút gátoltam, hogy a jó dolgok hozzám érkezhessenek.
A konzultáción egyszer csak hirtelen bevillant egy kép, soha nem fogom elfelejteni : egy halott magzat lebeg mellettem az anyaméhben. Az érzés borzasztó, amikor észreveszem, hogy valami baj van, hogy nem mozog akkor valami jeges rémület, önvád, félelem költözik belém, teljesen visszafogom magam, szinte eltörpülök és nagyon félek és fáj. Előtte nagyon jól éreztem magam ott, tudtam hogy én vagyok az erősebb, boldogan , lelkiismeretfurdalás nélkül, tisztán ösztönből foglaltam el a jobb, biztonságosabb helyet, szívtam fel a több és jobb táplálékot és valamilyen kis érzés volt bennem, hogy vigyáznom kell a testvéremre, mert én vagyok az erősebb. Viszont nem vigyáztam rá. Nem figyeltem, nem vettem észre hogy baja van és egyszer csak nem mozgott már.
Az oldáson úgy mentünk végig, hogy az időpillanatokba mentem ide oda, egyszer a saját másszor a testvér szerepébe, megéltem mindkettőjük érzéseit, rájöttem ebből hogy nem én voltam az oka a halálának és ez nagyon felszabadított.
Már egyszer régebben írtam erről, akkor inkább az asztrológiai egyezéseket, meg a hatásokat meséltem el, azt is érdemes elolvasni, ha érdekel valakit, link a blogbejegyzésem végén van: http://asztrodimenziok.weebly.com/1/post/2012/11/olds-feloldds-neptuni-p... Lehet, hogy már itt is ajánlottam akkor is, csak hogy újra előjött ez a téma… Szerintem is nagyon fontos, és több embernek lehet ilyen bonyodalom az életében.
De úgy összességében tényleg leírhatatlan, hogy mekkora „csomagtól” szabadultam meg . Amíg ez bennem dolgozott (így utólag nézve) már a paranoiáig beleragadtam abba, hogy nekem nem lehet semmi jó, mert akkor valaki más elvérzik. Azért ez nagyon erősen visszafogja az embert, ha belegondoltok. Érthetetlen rögeszme, de világosan érthető a magzatkori trauma magyarázattal. A lényeg, hogy nyoma sincs már.
Sokszor gondolkodom ezen. Ha nem megyek el arra a segítségkérő konzultációra, akkor ez máshonnan ugyan soha ki nem derült volna, akkor még mindig ezen szenvednék, évekig, vagy akár életem végéig, mert abból a helyzetből az oldás nélkül nem volt kilépés, hiszen ki gondol ép ésszel ilyesmire. Ha nem oldódik, egész másképp alakult volna az életem azóta, ott toporognék még mindig. Szerencsére már nyoma sincs, kaptam újabb megtapasztalnivalókat!!