Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Megéri bizony!
2013. október 13. vasárnap, 10:49 | Látogató (útkereső)

A tudatalatti úgy látszik globális nyelven beszél,mert egy ideje önkéntelenül én is egy ilyen folyosót látok magam előtt... Gondolom olyan képeket ad,ami számára a legcélravezetőbb...
Ez időnként nagyon bosszantó,mert gyerekkoromban elég sok sérelem ért főleg ezért szeretek a mai napig fantáziálni a saját képzeletemben időzni. A kedvenc képem egy tengerparti szálloda,egy hegyre épült villaépület,gyönyörű szobrokkal növényzettel és fehér oszlopokkal. Mindig jól fel tudtam szerelni,a földszinti hall és a kert egyből jól sikerül,gazdag és gyönyörű,de ha a lifttel felmegyek az emeletre az olyan mint egy orvtámadás.
Kilépek és egy szürkés-fehér hosszú folyosón találom magam csupasz falakkal, a két oldalán kicsi szegényes ajtókkal. Időnként próbálkozom kevés sikerrel,olyankor szoktam feladni,és inkább sodródom. Akkor már tudom melyik szobába kell bemennem és azt is hogy mit vagy kit találok ott...
Ha megélek bizonyos érzelmeket van amikor magától eltűnnek a falak,néha viszont agresszíven nekiesek és a puszta kezemmel bontom le ablakostul,csakhogy kiengedjem aki ott van...

Jó érzés az elengedés,de ezzel borzasztó szegényes lett a képzeletem és egyáltalán nem tesz boldoggá... Hiszem,hogy ezzel jó úton járok,de mintha túlnőtt volna rajtam ez az egész...
Kíváncsi vagyok a véleményekre...