Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Köszi kedves Mackó, igazad van, erre jutottam egy ideje én is, é
2009. július 18. szombat, 14:58 | Aditi   Előzmény

Köszi kedves Mackó, igazad van, erre jutottam egy ideje én is, és igyekszem.

cd-t venni sajnos nem tudok.

De attól még igyekszem elfogadni a dolgokat, és szeretettel viszonyulni magamhoz is és a többiekhez is. Ebben a dolgok, az összefüggések megértése sokat segít.

A megélés már kicsit nehézkesebb. Apám sajnos kioktatásnak vesz egy ilyen egyszerű mondatot is. olyan szinten hárít, hogy az elképesztő. De valahol megértem, hiszen őt is kihasználták a szülei, és közben megvetették...

És a mai napig a halott szülei szeretetére vágyik szegény...

De ezen sajnos nincs erőm változtatni.

Sokszor arra sincs, hogy beszéljek...

Amit itt napok óta csinálok, az is rettenetesen fáraszt, de megőrülök a gondolattól, hogy még ezt sem tehetem meg magamért...

Mindezek ellenére érzem, hogy igazad van az elfogadással kapcsolatban. olyan megnyugtató érzés.

Részben meg is tettem.

Amiben még nem, az az elvárások miatt van, azt hiszem.
Ugyanis ha én most csak azt csinálom, amire éppen képes vagyok, és nem várom el magamtól, hogy munkám legyen, meg...stb. akkor szembesülnöm kell a félelemmel, hogy a szüleimet terhelem anyagilag, meg lehet hogy a testvéremet is.

Két éve ugyanis, vettünk egy autót a volt párommal, eljegyzéssel a hátunk mögött, nagy szerelem meg minden ami kell, arra készülve, hogy max egy éven belül meglesz a máj, de mi már előbb elköltözünk a szüleimtől, ha jobban vagyok én is tanítok vagy csinálok valamit, amit bírok, és ki tudjuk termelni.
Szükség is volt az autóra, mert akkor még nem tudtam volna vonatozni rendszeresen Pestre a vizsgálatokra.

Tavaly minden összeomlott, és sajnos a volt párom nem segít az autó fizetésében. Egyszerűen itthagyta, ahogy engem is :). Az én nevemre vettük meg mert az övére nem lehetett, és a húgom akezes, minekutána a betegség miatt kevés a bevételem. Szép kis történet.

Mindent körbe bejártunk százszor. Ebben a gazdasági helyzetben eladni lehetetlen, átvállalni egy hitelt meg senkinek nem jut eszébe. Azért én meghirdettem, meg írtam leveleket a banknak, érdeklődtem ezer helyen hogy megoldást találjunk, nem írom le a részleteket, itt is teljes csőd van.

Ez az autó maradni akar, gondoltam ekkor. Egyébkét annyi energiámat elvette az utánajárás is, hogy az hihetetlen. Persze, mert felesleges volt. és az apám, miközben semmit sem tett, csak vádaskodott hogy az egész miattam meg a volt párom miatt van, minden áldott nap paráztatott, ahogy mentek felfelé a hitel részletek, és idegsítette magát meg engem, és erőltette hogy csináljam tovább. És én pontosan tudtam, hogy ennek semmi értelme. de nem tudtam megindokolni. És amikor megpróbáltam, iszonyú energia-*veszteségembe került, ami belőlem meg a fiamtól ment el.

Most, hogy megint alig élek, elkezdték a volt páromra nyomni a haragjukat. Ügyvéddel meg perrel fenyegetőznek. De ezt is tudom, hogy teljesen hiábavaló, nem részletezem, de így van, de nem hisznek nekem. Közben a kisfiam a város másik részébe fog iskolába járni szeptembertől, amit nem tudnék teljesíteni autó nélkül. És abban, hogy egyáltalán most pl itt vagyok, meg azt amit elintézek elintézem, sokat segít az autó. Spórolok energiát vele. Ráadásul ki is jön a bevételemből, csak nagyon kevés marad .

Szerintem ezt is el kellene fogadni, de ezt ők felesleges luxusnak tekintik.
És hiába beszéltem velük. Teljesen hiába.

Meg akarnak mindenáron szabadulni tőle, mintha ettől több pénzük lenne, még azt sem értik, hogy a fejükre vennének egy hitelt, amit csak a házra terhelhetnének, és akkor autó nincs, de hitel van. És minden, amit eddig befizettem, elveszne. És nem tudom, hogyan vinném a kisfiam a tömegközlekedési eszközökön, a szúfolt buszokon két busszal iskolába naponta kétszer ilyen állapotban. de szerintük ez ezt is én csináltam magamnak. Ugyanis egy nem hagyományos iskolába írattuk a Donit, amit az apjával teljes egyetértésben tettünk. És ráadásul ez egy olyan dolog, ami az új életem része, tehát rólam, a tudatosodásról a jobb, a más világnézetről is szól. Arról, hogy ne az ő mintájuk szerint neveljem a gyereket. Persze hogy ellenzi. És így akarja megakadályozni (anyagilag lekorlátoz) hogy azt tehessem, amit a legjobbnak látok. A baj csak az, hogy annyira kevés a pénzem, hogy az extra kiadásokat az autóval kapcsolatban (ha valami sérülés éri, amit nem teljesen áll a Casco pl) nem tudom állni. Már csak egy év garancia van rajta.

Tudom, hogy anyám mérhetetlenül irigy, hogy új autóval járok, mert ő mindig vágyott egy szép autóra. (egyébként volt is neki sokáig, csak apámtól függött mindig). És azt hiszi a volt párom az oka mindennek, és a haragját meg elkeseredését most az ő családján akarja levezetni. Most azt találta ki, hogy feljelenti. ha hazamegyek elmagyarázom neki, miért szúr ki magával meg velem is ha ilyet tesz. De nem hallgat rám. Csak anyagi szinten képes látni a dolgokat, és nem érti, hogy épp ezzel hozza mindannyiunk fejére a bajt.

Az apám már rég elfogadta volna a dolgot, ő anyámmal szemben örül, ha azt látja, el tudom látni magam legalább valamennyire, és nyűgös neki a fiamat meg engem cipelni az autójával. meg is értem. Ez az én dolgom lenne. De akkor miért nem hagyják? Ha bármi gáz történik velem anyagilag, akkor meg a húgomon követeli a bank a pénzt. Ez is egy olyan csiki-csuki helyzet.

És anyám folyamatosan jön a "megoldásaival" és rá akar venni, hogy mit tegyek. Én csak azt tudom, hogy semmit nem akarok indulatból tenni. És mivel tudom, hogy nem az autó önmagában a kerékkötője a helyzetnek, ezért egy per csak fölösleges további terheket róna ránk. Meg mindenki másra. A volt párom beteg, idős szüleire. És a végén ráadásul nem tudnánk mit kezdeni a papírral, még ha nyerünk is. Megmondta az ügyvéd. Ezért eldöntöttem, hogy én nem írok alá semmit. Ha anyám bosszú-hadjáratot indít, abban nem veszek részt. De nem érti, mit hoz a fejére ezzel.

De sajnos még nem látom a megoldást. És ez persze számukra elfogadhatatlan.

Jó lenne tudni, mi az oka ennek a csiki-csukinak.. Szerintem ott a megoldás.

Namaszte