Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Néhány megjegyzés
2009. július 17. péntek, 14:35 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Szervusz Aditi!

Azért nyitottam egy külön témát Neked, mert a kérdéseid már rég nem a Boldogság témájába tartoztak és nem akartam, hogy oda írd végtelen hosszú bejegyzéseidet.
Ha magadról, a betegségedről akarsz beszélgetni, akkor azt vagy itt tedd meg, vagy nyiss minden témának külön fórumot!

Erről a bejegyzésedről a következő a véleményem:

1. Megpróbálsz manipulálni.
Egyrészt a tanítói, segítői énképemre próbálsz hatást gyakorolni, másrészt sajnálatot akarsz ébreszteni magad felé.

A segítői képességeimmel elég jól tisztában vagyok és ismerem annak a határait, korlátait is. Tudom, hogy nem leszek több azáltal, ha megpróbálok megfelelni a Te elvárásodnak, de kevesebb sem leszek, ha nem tudok Neked segíteni.
De tisztázzunk valamit: eszem ágában sincs segíteni Neked!

Ha Te eddig nem tudtál jelentős mértékben segíteni magadon, akkor valami akkora elakadásod lehet, hogy feltehetően Te magad állsz a változás útjában, márpedig akkor ezen kívülről senki sem tud segíteni! Ez a Te problémád, Neked kell megoldanod.

Amit teszek, azt pusztán a saját kedvtelésemből indíttatva teszem, a magam szórakoztatására és ezért egyáltalán nem zavar, ha tévedek, melléfogok és nem tudok általa segíteni Neked!


A sajnálat ébresztésre ugyanígy immunis vagyok, hiszen minden lény csak olyan feladatokba és szenvedésekbe keveredik, amilyeneket keltett magának.
Fejlődésünk érdekében kitalálunk magunknak feladatokat, amiket ha nem tudunk teljesíteni, akkor nagyokat bukunk és szenvedünk a következményektől. Hogy ez mennyire csak tőlünk függ, arról persze elfelejtkezünk, de ha tudjuk, hogy így működik a rendszer, akkor senkit sincs miért sajnálni, mert mindenki csak a maga épített veremben vergődik a saját hibájából kifolyólag.

Ezért, nem sajnállak sem Téged, sem másokat, akik szenvednek. Megoldandó problémákat látok és mellettük tudatlanságot, félelmet, beszűkültséget, képességek hiányát. Ezeket kell orvosolni, ennyi a dolgunk.


2. El vagy szállva magadtól.
Rendszeren ecseteled a különleges képességeidet, dicsekedsz a spirituális fejlettségeddel, miközben az életed romokban hever! Májátültetés előtt, élet és halál mezsgyéjén lebegsz, az emberi kapcsolataid csapnivalóak, de Te közben a szeretetről, az ITT és MOST-ról, az alázatról és még sok más dologról adsz tanításokat másoknak, osztod az észt.

Így egyáltalán nem vagy hiteles. Ha annyira helyeden vagy spirituálisan, ha olyan fejlett vagy, akkor miért nincs az életed is egyensúlyban? Ami belül jól működik, annak kívül is működnie kell!
Márpedig ha nem tudsz harmóniában lenni a testeddel, a családoddal, az emberekkel, stb., akkor mi is az, ami jól működik benned?

Le kellene szállnod a magaslóról és az önajnározás helyett abba merülni, hogy mi az, amit nem jól csinálok?! Mi az, amiben tévedek, becsapom magamat? Mit nem merek meglátni, felvállalni? Ezek a legfontosabb kérdések, amelyeket feszegetned kellene - szerintem - de ha az ITT és MOST filozófiád megoldja ezt helyetted, akkor úgyis jó!  : ))

Így látatlanba elhiszem neked, hogy milyen csodás dolgok történnek veled, de ha ezeket nem tudod irányítani, nem tudod megismételni, akkor ezek bizony nem képességek, csupán megtörténnek veled! Nem vagy ezekre képes, nem tudsz Te semmit sem ezekből, csupán kapod ajándéknak vagy azért, hogy elvarázsold magadat és ne a lényegen legyen a figyelmed!

Véleményem szerint egy természetfeletti képességekkel rendelkező jógi nem ér semmit sem az élet mezején, ha a magánélete nincs rendben, ha nem tudja eltartani magát, ha beteg a teste.
Ezek a képességek egy összeomlott élet tükrében nem kincsek, amelyekkel dicsekedni lehetne, csupán értéktelen kacatok.


3. Kioktató vagy.
Nagyon szépen köszönöm a rengeteg jótanácsot, hogy mi mindent kellene még tennem, tanulnom, megértenem, fejlődnöm ahhoz, hogy a helyemre kerüljek. Egészen biztos vannak igazságok abban, amiket leírtál, hiszen én magam is tele vagyok még tudatosítani való dolgokkal.

De ha nekem ennyi hibám van, ennyire gyengén állok szeretetből, együttérzésből, alázatból, tudatosságból, akkor ugyan miben tudnék én segíteni neked?
Így azt hiszem, semmiben sem!

Az igaz, hogy nekem közel helyén van a párkapcsolatom, a családommal való kapcsolatom, a munkám, a megélhetésem, az egészségem. De ez biztosan a véletlen műve, nem pedig az enyém - ugye?