Mindenki cipeli a maga keresztjét! - szól a mondás, vagyis mindenkinek van legalább egy olyan kiemelkedő problémája, amely megnehezíti az életét, a többi mind e köré rendeződik, sőt sokszor kiderül, hogy egy tőről fakadnak! Neked vajon melyik életterületeden jelentkezik ez a probléma?
2013. szeptember 06. péntek, 9:03 | Anna25 (útkereső)
Előzmény
Nekem is foltos hajhullásom van, már gyerekkorom óta, vagyis 25 éve, és nem sikerült még megszüntetnem. Nekem édesanyám is küzdött ezzel, nála viszont megszűnt, úgymond kinőtte.
Én egyáltalán nem tudok egyet érteni azzal, hogy fizikai oka van...a gócoknak is van lelki oka. Saját tapasztalatom! Az a gond, leginkább, hogy valójában senkinek sincs igazán fogalma arról, mi is okozza, ráadásul egyénenként is érdemes értelmezni.
Nálam ilyenkor vérszegénység van és valamelyik fehérvérsejt száma csökkent némileg, mikor hullik a hajam, de ez is csak tünet. A könyvekben okként a gyász, illetve a spiritualitással való kapcsolat van említve. Nálam jelenleg az a kép állt össze, hogy alapvetően nagyon a figyelemfelhívást szolgálja. Arra figyelmeztet, hogy nem azt élem, ami én vagyok, amit én akarok igazán. Az ember elvégre szárnyalásra született. És arra is rájöttem, hogy mindig akkor jönnek elő, amikor lelekileg valami problémára ráfókuszálok, és arra akarna figyelmeztetni, hogy ez csak az életemnek egy apró szelete, és ne ezzel törődjek, hanem élvezzem az összes többi részét! És valóban, amikor sikerül elfogadnom, akkor abbamarad. Csak sajnos ezt nehéz elérni sokszor. A tippem, hogy próbáld ki az életmódváltást. Amikor vegetáriánus voltam (csak húst nem ettem, ill. halat alkalmanként, tejet és tojást igen), és rendszeresen jártam a természetben, és a problémákat sikerült úgy vennem, ahogy, akkor egyáltalán nem jelentkeztek. Bár rettenetesen zavaró, de már kezdem megszeretni, mert elég jó figyelmeztetés.
Én ezt tudom hozzáfűzni a témához. Remélem segít valamit.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Nekem is foltos hajhullásom van, már gyerekkorom óta, vagyis 25 éve, és nem sikerült még megszüntetnem. Nekem édesanyám is küzdött ezzel, nála viszont megszűnt, úgymond kinőtte.
Én egyáltalán nem tudok egyet érteni azzal, hogy fizikai oka van...a gócoknak is van lelki oka. Saját tapasztalatom! Az a gond, leginkább, hogy valójában senkinek sincs igazán fogalma arról, mi is okozza, ráadásul egyénenként is érdemes értelmezni.
Nálam ilyenkor vérszegénység van és valamelyik fehérvérsejt száma csökkent némileg, mikor hullik a hajam, de ez is csak tünet. A könyvekben okként a gyász, illetve a spiritualitással való kapcsolat van említve. Nálam jelenleg az a kép állt össze, hogy alapvetően nagyon a figyelemfelhívást szolgálja. Arra figyelmeztet, hogy nem azt élem, ami én vagyok, amit én akarok igazán. Az ember elvégre szárnyalásra született. És arra is rájöttem, hogy mindig akkor jönnek elő, amikor lelekileg valami problémára ráfókuszálok, és arra akarna figyelmeztetni, hogy ez csak az életemnek egy apró szelete, és ne ezzel törődjek, hanem élvezzem az összes többi részét! És valóban, amikor sikerül elfogadnom, akkor abbamarad. Csak sajnos ezt nehéz elérni sokszor. A tippem, hogy próbáld ki az életmódváltást. Amikor vegetáriánus voltam (csak húst nem ettem, ill. halat alkalmanként, tejet és tojást igen), és rendszeresen jártam a természetben, és a problémákat sikerült úgy vennem, ahogy, akkor egyáltalán nem jelentkeztek. Bár rettenetesen zavaró, de már kezdem megszeretni, mert elég jó figyelmeztetés.
Én ezt tudom hozzáfűzni a témához. Remélem segít valamit.